„Székelyudvarhely” változatai közötti eltérés

A Vár tőszomszédságában (Tompa László utca 10. szám) a [[Tompa László]] ([[1883]]-–[[1964]]) költő életét és munkásságát bemutató emlékkiállítást tekinthetjük meg. E díszes homlokzatú, földszintes házban lakott [[1920]]-tól haláláig ([[1964]]) a [[székelyek|székelység]] nagy [[költő]]je, [[műfordító]]ja és lapszerkesztője.

* [[Mály Gerő]] színész, született [[1884]]. [[augusztus 1.|augusztus 1]]-énjén

* [[H. Balázs Éva]], [[történész]] ([[1915]]-–[[2006]]), a [[kora újkor]] nemzetközi hírű kutatója.

*[[Vass László Levente]] (1955-19791955–1979) költő.

[[Hargita megye]] műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) műemléképületként (épületegyüttes) szerepel. Népiesen '''Barátok templomá'''nak és zárdájának nevezik. A templom és a kolostor a [[barokk]] és a [[klasszicizmus]] közötti átmeneti korszak stílusjegyeit ötvözi. Tulajdonképpen [[1728]]-–[[1779|79]] között épül fel. A kéttornyú templom a mértéktartó barokk és klasszicista stílusban épült. A két torony közötti kapubejárat reneszánsz ihletésű. Az [[1734]]. évi várost ábrázoló metszeten látszanak a templom valamivel alacsonyabb tornyai is. A templom 36 méter hosszú, 17 méter széles, belső magassága 14 méter. Keleti tornyában két harang van.

Székelyudvarhely főterén (a mai Szabadság tér a [[Márton Áron]] tér között) épült fel [[1780]]-81–81 között klasszicizáló [[barokk stílus]]ban, két részre osztva az egykori Piacteret: az Alsó-Piactér (egykori Batthyány tér, mai Szabadság tér) és a Felső-Piactér (egykori Deák tér, későbbi Gabonapiac, "Patkó", Szabadság tér, illetve a mai Márton Áron tér). Építtetője [[Baczkamadarasi Kis Gergely]] ([[1737]]–[[1787]]), a Református Kollégium neves rektor-professzora, akinek ''KG'' monogramja a templom nyugatra néző cserépfedelén olvasható az [[1781]]-es évszám kíséretében. Az új templom nem a régebbi [[Szent Anna]]-kápolna maradványaira épült. A templom építését [[1781]]-ben fejezték be.

[[Hargita megye]] műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) műemléképületként szerepel. Az építés kezdetei nem ismeretesek. A papi lak feltehetően a [[17. század]] elején -– [[1636]] között épült. Építése a jezsuiták nevéhez tűződik, s a gimnázium első épületének tekinthető. A 18. századvégi [[erdély]]i templomépítészek egyik műremeke, 40 méter magas tornyával Székelyudvarhely egyik legimpozánsabb tömegű, a városképben és tájban szervesen illeszkedő műemléke. [[Entz Géza]] művészettörténész szerint ([[1943]]) a plébániatemplom [[Erdély]] késő barokk egyházi művészetét örökíti meg. [[B. Nagy Margit]] szerint ([[1977]]) a "18. század végének stílusparádéjában azonban nemcsak az elbúcsúzó [[barokk]] és a beköszöntő [[klasszicizmus]] van jelen, de észlelhető a [[romantika]] elemeinek feltűnése is".{{forr}} Tehát a mértéktartó barokk és a klasszicizáló késő barokk stílus ötvöződik. A háromhajós, egytornyú plébániatemplomnak [[1787]]-93–93 közötti építése Kadicsfalvi Török Ferenc ([[1731]]–[[1804]]) plébános és udvarhelyszéki esperes nevéhez fűződik, aki harminc évig vezette a Katolikus Gimnáziumot. A plébániatemplom tervezője és kezdeti építője Schmidt Pál [[marosvásárhely]]i építő-mester (főkőműves) volt. Felszentelésére [[1793]]. [[május 27.|május 27-én]] került sor.

A templomkülsőn, a toronysisak kivételével, alig található [[barokk]] vonás. A templom homlokzata öttengelyes és már klasszicizáló jellegű. A római katolikus templom 38 méter hosszúságú és 18 méter szélességű. A templombelső térképzése a három hajóban már klasszicista nyugalmú. Belső építészeti stílusában a reneszánsz, helyenként rokokó és a korai-klasszicista elemek ötvöződnek. A háromhajós templomban a főhajót négy testes pillér választja el a mellékhajóktól. Felettük karzat húzódik. A mellékhajók a tőlük fallal elválasztott két sekrestyében folytatódnak. A szentély végén áll a főoltár. Az oldalhajók felett négy pilléren nyugvó, kosáríves nyílású oldalkarzat húzódik, amely a hajónak elegáns térhatást biztosít. A templom boltozatának közepét nagyobb méretű, medálokba zárt, [[rokokkó]] utóérzésű stukkó-díszítmények festik. A hosszú szentély a sokszög három oldalával zárul. A barokkos főoltár és az egyszerűbb mellékoltárok Hoffmayer Simon ([[1740]]-–[[1800]]) [[kolozsvár]]i szobrászművész munkája.