„Ige (vallás)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Az Ige (Logosz): Zsid 1,1-3a |
|||
11. sor:
Az [[Újszövetség]]ben a magyar fordítások „Ige” szava általában a [[ógörög nyelv|görög]] Λογος ''(Logosz)'' szó megfelelője. A szó a [[zsidó irodalom]]ban már a [[kereszténység]] előtt ismert volt, azonban keresztény [[teológia]]i kifejezésként vált közismertté, s alapjelentésében (nagy kezdőbetűvel) a [[Szentháromság]] második személyét, a [[Jézus]]t, a Fiúistent jelöli.
Isten ó- és újszövetségi megszólalásának egymáshoz való viszonyáról az Újszövetségen belül többek között ezt olvashatjuk:
::„''Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget.”'' Zsid 1,1–3a
A keresztény hit alapja az a meggyőződés, hogy Jézus Krisztusban Isten ''teljes önmagát'' kimondta és a világnak adta, nem rész, hanem ''egész szerint'' ([[ógörög nyelv|görög: ''kata holon'' → „katholikosz”). <ref>Az egyháznak mint a Krisztusban hívők közösségének, és mint ilyen: az ''egész szerinti'' kinyilatkoztatás őrzőjének, kezdettől fogva jelzője volt a „katolikus” – a szónak ekkor még nem volt semmilyen felekezeti konnotációja.</ref> Istennek, miután e végső Szavát (Igéjét) –önmagát – kimondta, más mondanivalója nincs, nem is lehet a világ felé.
===A Logosz-himnusz===
| |||