„Űrséta” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
39. sor:
A harmadik veszélyforrást az jelenti, ha az űrhajós elsodródik az űrhajótól. Ezt a köldökzsinór megakadályozhatja, ám, ha az elszakad, egyben az életfunkciókhoz szükséges anyagok (oxigén, hűtővíz) ellátása is megszűnik, kihermetizálódás történhet, amely mindenképpen az űrhajós halálához vezet.
Veszélyforrásként jelölik meg a szakemberek azt a tényt is, hogy a Földön semmilyen formában nem modellezhetőek hűen az űrbeli körülmények. Az űrbeli mozgás, munka sokkal nehezebb, mint azt az ember várná és ez váratlan szituációkhoz vezethet. A korai űrsétáknál [[Alekszej Arhipovics Leonov|Alekszej Leonov]] például csak többszöri kísérletre tudott visszabújni felfúvódott űrruhája miatt a légzsilipbe, de az amerikai űrhajósok is kis híján életüket vesztették a mozgásuk korlátozódása miatt. Ezekre a veszélyekre egyre felkészültebbek az űrszervezetek, sok technikát találtak a gyakorlásra (például speciális, vízzel teli medencében gyakorolnak az űrhajósok), de pontosan megfelelő körülményeket idelenn nem lehet teremteni, így bármikor érheti váratlan helyzet az űrséták résztvevőit.
Komoly veszélyt jelent az űrsétát végző űrhajósra a folyamatosan jelen lévő [[kozmikus sugárzás]], illetve az egyelőre nehezen előre jelezhető, ezért váratlan [[napkitörés]]. Többek között a magyar [[Pille dózismérő]]vel különböző űreszközök fedélzetén végzett mérések tanúsága szerint a [[Föld]] körül keringő űrállomások belsejében átlagosan tízszer akkora dózis éri az űrhajósok szervezetét, mint a földi sugárveszélyes munkahelyeken. Űrséta közben a dózis az [[űrállomás]] belsejében mérthez képest legalább háromszoros, erős [[naptevékenység]] idején vagy a [[van Allen sugárzási öv|van Allen-övek]] földfelszínhez legközelebbi részén, az ún. Dél-Atlanti Anomálián történő átrepülés közben még nagyobb. Emiatt nagy [[napkitörés]]ek idején és a Dél-Atlanti Anomália térségében célszerű kerülni az űrséta végrehajtását.
| |||