„Szaniszló Ferenc (püspök)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
bővítgetés
1. sor:
{{egyért2|a római katolikus püspökről|Szaniszló Ferenc (egyértelműsítő lap)}}
 
[[Fájl:Szaniszló Ferenc (püspök).jpg|bélyegkép|Szaniszló Ferenc portréja a [[Vasárnapi Újság (hetilap, 1854–1922)|Vasárnapi Újság]]ban]]
Tordai '''Szaniszló Ferenc''' ([[Szombathely]], [[1792]]. [[augusztus 2.]] – [[Bécs]], [[1869]]. [[december 13.]]) római katolikus püspök, egyházi író, egyetemi tanár.
 
==Életrajza==
 
Szaniszló Márton ezüstműves és Ferber Erzsébet fia. Középiskoláit Szombathelyen, a teologiát 1809-től a pesti központi papnevelőben végezte; azután [[Bécs]]be küldték, ahol két év alatt (1813-15) teológiai doktori oklevelet szerzett. 1815. december 17-én pappá szentelték és egy évig a szombathelyi papnevelő-intézet felügyelője volt. 1816-ban az ekkor alapított bécsi felsőbb papképző intézetnek lett a tagja. 1819-ben visszatért megyéjébe és előbb püspöki szertartásmester volt, majd mint papnevelőintézeti hittanár az egyházjogot és történelmet adta elő, egyidőben házasságvédő, zsinati vizsgáló és szentszéki bíró is volt. 1830-ban kinevezték a pesti egyetemhez rendes hittanárrá és egyházi szónokká (augusztus 8-án tartotta első egyházi beszédét az egyetemi ifjúsághoz), 1834. január 17-én a szombathelyi káptalan tiszteleti kanonokja, 1835. december 29-én a nagyváradinak valóságos kanonokja, 1839-ben solti címzetes apát és a pesti központi papnevelő intézet kormányzója lett. 1844-ben a [[Helytartótanács|magyar királyi helytartótanács]]hoz kapott kinevezést mint az egyházi ügyek előadója és egyidejűleg szerbiai választott püspökké nevezték ki. 1848-ban a budai, majd az [[enzersdorf]]i ferenc-rendiek kolostorába vonult. 1850. szeptember 5-én [[nagyvárad]]i püspökké nevezték ki és 1851. május 25-én szentelték föl. 1853-ban valóságos belső titkos tanácsos lett (a vaskoronarend első osztályú lovagja és pápai trónálló is volt). Kora és egészségi állapota miatt 1861-ben és 1867-ben lemondott a püspökségről, de előbb [[Róma]], utóbb káptalana bírták maradásra, míg végül 1868. december 21-én [[IX. Pius pápa]] elküldötte a felmentő brevét. 1869. március 1-jén elhagyta Nagyváradot, majd 4-én Szombathelyt és [[Hietzing]]be távozott, ahonnét ősszel a bécsi kapucinusok kolostorába vonult, ahol 1869. december 13-án érte a halál. Teste a hietzingi temetőben nyugszik. Szobrát a püspöki palota előtt elterülő parkban állították fel. Jótékonysági áldozatai meghaladják a másfél millió forintot.
Tanulmányait a pesti és a bécsi egyetemen végezte, teológiai doktorátust szerzett 1815-ben. Ugyanebben az évben felügyelője volt a szombathelyi, majd 1816 és 1819 között a bécsi papnevelő intézetnek. 1819-től a szombathelyi papnevelő, 1830-tól pedig a pesti egyetem tanára volt. 1841-42-ben a Fasciculi Ecdesiastico-Literarii, 1841-től 1843-ig a ''[[Religio és Nevelés]]'', valamint az ''[[Egyházi Tudósítások]]'' című lapokat szerkesztette. A [[Helytartótanács]]ban 1844-től töltötte be az egyházi ügyek előadójának szerepét. 1848-49-ben visszavonult a budai, illetve az [[enzersdorf]]i ferences rendházba. [[Nagyvárad]]on 1850-től 1869-ig volt püspök. Nyugalomba vonulása után pár hónappal elhunyt.
 
1841-42-ben a Fasciculi Ecdesiastico-Literarii, 1841-től 1843-ig a ''[[Religio és Nevelés]]'', valamint az ''[[Egyházi Tudósítások]]'' című lapokat szerkesztette.
 
==Művei==
 
* Egyházi beszéd a keresztény hazafiságról, melyet Szent István első apostoli magyar király ünnepén... 1818. aug. 23. tartott. Bécs, 1818.
==Főbb művei==
* Sermo quem recurrente die natali aug. imperatoris Francisci I. ad presbyteros instituti caes.-reg. Viennensis ad S. Augustinum habuit. U. ott, 1818.
* Doctrina religionis christiano-catholicae (I – IV., Pest, 1832)
* Doctrina religionis christiano-catholicae quam in usum academiae juventutis adumbravit. Pestini, 1832. Négy kötet. (2. jav. és bőv. kiadás. U. ott, 1839-40. Magyarra fordította Szaniszló József. Buda, 1839-40. két kötet; 2. kiadás. U. ott, 1845.).
* Manuale sacerdotum (Magno-Varadini, 1860)
* Egyházi beszéd az emberi nemzet világosságáról és boldogságáról, mellyet Szent István... m. király... ünnepén... 1833. aug. 25. tartott. Bécs.
* Sermo funebris quem Francisci I. imperatoris Austriae et regis apost. hungariae... dicavit... per reg. scient. universitatem hung. Pestinensem die 31. Martio 1835. Budae, 1835.
* Szent István első és apost. magyar király tisztelete és követése... Budán... 1835. aug. 20. Pest, 1835.
* Gyászbeszéd Horváth János püspök fölött. Veszprém, 1835. (Ism. Egyh. Tár III. 189. l.).
* Oratio funebris qua dni Antonii Juranits, episcopi Jaurinensis... memoriam occasione solennium exequiarum in cathedr. ecclesia Jaurinensi die 11. Oct. 1837. recoluit. Pestini.
* Egyházi beszéd, mellyet midőn a m. kir. tud. egyeteme a pesti vízözön gyászos pusztulása után szerencsés visszatértével az élő nagy Istennek ünnepélyes hálaadását nyilvánítaná, 1838. máj. 6. tartott. Deákból magyarra fordította Szaniszló József. U. ott. (Latin eredetije: Sermo sacer. U. ott, 1838.).
* Memoria Exc., Ill. ac Rev. Dni Josephi Vurum, episcopi Nitriensis, quam occasione solemnium exequiarum die 10. Julii 1838. celebravit. U. ott.
* Memoria Petri Klobusiczky de eadem, metropolitanae Colocensis & Bácsiensis eccl. canonicae... quam occasione solennium exsequiarum... die 30. Aug. 1843. celebravit. U. ott. (Ism. Egyh. Lit. Lap 1843. II.).
* Forma Externa spiritualium exercitiorum per v. clerum ecclesiae hungaricae asservandorum quam privatae opinionis instar exhibet. Vindobonae, 1850.
* Manuale sacerdotum (in sacra solitudine, seu meditationes, instructiones... Magno-Varadini, 1860).
* Sermones funebres... per... diversis temporibus. U. ott, 1860.
* Academici sacri sermones... U. ott, 1860.
 
==Források==
 
* [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14491.htm Magyar életrajzi lexikon 1000-1990]
* {{szinnyei}} [http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/sz/sz25630.htm Szaniszló Ferenc]
 
==Külső hivatkozások==