„Kanizsai János” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Család származása: jav |
→Élete: ragok jav |
||
7. sor:
==Élete==
A Kanizsai család nemzékrendi<ref group=mj> Forrásként megjelölt [[Nagy Iván (történész)|Nagy Iván]] könyvének alcíméből véve </ref> tábláiban Kanizsai (II.) János névvel szerepel. 1367-től szerepel a történeti forrásokban
Kanizsai János és [[Ilosvay Leusták]] az ország nádora 1395-ben csapataikkal megakadályozták, hogy [[Hedvig lengyel királynő]] mellett kiálló felvidéki nemesség nyílt lázadást robbantsanak ki.<ref group=mj> Nagy Lajos király leánya Mária királynő egy tragikus lovasbalesetben meghalt és húga Hedvig Lengyelország királynője volt nem hagyott fel magyarországi trónigényével. De miután magyarországi párthívei nem értek el eredményt, ezért Hedvig végleg felhagyott trónkövetelési terveivel.</ref> ▼
Zsigmond király szoros híveként oldalán harcolt 1396-ban a [[Nikápolyi csata|nikápolyi vesztes csatában]], amely Zsigmond első politikai kudarca volt. A csatavesztés után, a menekülésben is Zsigmond mellett maradt. ▼
1374-78 között a padovai egyetemen tanult és az utolsó két évben az egyetem rektora volt. Hazatérése után a királyné támogatásával egri püspök lett (1384-től). 1387-ben lett Esztergom érseke és ezt a legnagyobb egyházi méltóságot egészen haláláig betöltötte. Ő volt az első esztergomi érsek, akit, [[IX. Bonifác pápa]] "az apostoli szentszék született követének" méltóságával tüntette ki 1394-ben, és ő volt az első [[prímás | prímási]] címet viselő esztergomi érsek. <ref> A magyar prímás ma is gyakorol követi jogokat. </ref>
Egyik értelmi szerzője volt Lackfi (II.) István erdélyi vajda és unokaöccse Lackfi (III.) István főlovászmester meggyilkolásában 1397-ben.<ref group=mj> Ezzel a kettős gyilkossággal elveszítették korábbi hatalmukat és a család is hamarosan kihalt.</ref> Zsigmond király a család vagyonát elkobozta és nagy részét Kanizsai János kapta meg.▼
Az 1400-as évek elején a Zsigmond ellen szövetkező ellenzéki mozgalmak egyik szervezője lett.<ref group=mj> A mozgalom másik vezetője Bebek Detre nádor volt.</ref>. ▼
▲Kanizsai János és [[Ilosvay Leusták]] az ország nádora 1395-ben csapataikkal megakadályozták, hogy [[Hedvig lengyel királynő]] mellett kiálló felvidéki nemesség nyílt lázadást
▲
▲Egyik értelmi szerzője volt Lackfi (II.) István erdélyi vajda és unokaöccse Lackfi (III.) István főlovászmester
1401. áprilisában a király elleni lázadás vezetője lett, amely során a királyt fogságba ejtették Budán és a Szent Korona nevében <ref> Legimitációs problémák merültek fel, ezért az ellenzéki bárok ligája az ország koronájára hivatkozva próbált uralkodni </ref> kancellári címmel az országtanács vezetőjeként kormányoztak.<ref group=mj> Egyik fő céljuk az volt, hogy a király híveit megfosztják vagyonuktól és száműzik az országból.</ref> [[II. Ulászló lengyel király|II. Jagelló Ulászló lengyel királynak]] ajánlották fel a magyar koronát, de az nem fogadta el. [[Garai Miklós (nádor, 1366–1433)|Garai Miklós nádor]] kiszabadította a királyt a fogságból, aki megkegyelmezett Kanizsai püspöknek. A Garay vezette [[Siklósi-liga]], mint főúri szövetség Luxembourgi Zsigmond királyságát megmentette. Kanizsai tovább szervezkedett a király ellen és csatlakozott a [[László nápolyi király|Nápolyi Lászlót]] királlyá<ref group=mj>Az Anjou-ház utolsó nagyreményű személye</ref> választó főúri újabb ellenzéki szervezkedéshez, akit 1403. augusztus 5-én [[Zára|Zárában]] királlyá koronáztak. Elbukott ez az ellenzéki szervezkedés is, de Zsigmond újra amnesztiát adott Kanizsai Jánosnak. De ennek már ára volt, le kellett mondani főkancellári címéről, az esztergomi várát is át kellett adni és az érsekség jövedelmét is 1407-ig más kezelte. <ref> Birtokait és az érsekség jövedelmét [[Stiborici Stibor]] kezelte. </ref> ▼
▲Az 1400-as évek elején a Zsigmond ellen szövetkező ellenzéki mozgalmak egyik szervezője
▲1401. áprilisában a király elleni lázadás vezetője
Az 1410-es évek elején újra Zsigmond bizalmas emberei közzé került. Visszahelyezték érseki jogaiba, majd német-római főkancellárrá nevezték ki. Érdemi hatalommal járó beosztást azonban már nem kapott.
| |||