„Lackfi István” változatai közötti eltérés

Csáktornyai és simontornyai '''Lackfi (II.) István''' ([[1340]] -– [[Kőrös (Horvátország)]] [[1397]]. [[február 22.]]) főúr, székely ispán, horvát-dalmát bán, főlovászmester, ország nádora

A családnak nevet adó Kerekegyházi Lack ,<ref> Régi írásmódban Lackffy vagy Laczkfy </ref> , a dunántúli Hermány nemzetség Arad és Csanád megyébe szakadt középbirtokos ágának a sarja volt. A Lackfi család a 14. században az ország legelőkelőbb és leggazdagabb családjai közé emelkedett és évtizedeken keresztül Erdély sorsának is irányító tényezői voltak. <ref group=mj> Erdély története A magyar honfoglalástól a tatárjárásig | url= http://mek.oszk.hu/02100/02109/html/59.html </ref>.

[[I. Károly |magyar király|Károly Róbert]] idejében a család tizenhat éven át viselte a [http://lexikon.katolikus.hu/S/sz%C3%A9kely%20isp%C3%A1n.html székelyek ispánságának] tisztét. Az erdélyi vajdaságot és a keleti vármegyék főispánságát is viselték a Lackfiak. A Dunántúlon is voltak jelentős birtokaik, amelyet Károly Róbert és [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos király]] adományozott hűséges szolgálataiért a Lackfiaknak, így a [[Csáktornya | csáktornyaicsáktornya]]i, az osztrogi, a fejérkői <ref> Kereki község délnyugati végénél a Levelesi erdő északi, meredek oldalából kiugró 283 m magas, löszös, agyagos dombfokán kis vár romjait találjuk. A nép Kupavárnak vagy katonavárnak nevezi, a szakirodalom Fejérkő néven ismeri. </ref>, a [[Tátika-vár | tátikai]], a [[Rezi vár| Rezi]], a [[Simontornyai vár | Simontornyai]] és a [[Döbrököz | Döbröközi]] várakat és a hozzátartozó uradalmakat birtokolták hatalmuk csúcsán. Nagy Lajos uralkodásának 40 éve alatt mindig Lackfi volt a [[főlovászmester]]. Hatalmuk csúcspontján a Lackfi családnak 7 erős vár és mintegy 260 helység volt a birtokában.

Székely ispán volt 1367-71 között. A következő két évben horvát-dalmát bán funkcióját viselte. A padovai háborúban 1372 nyarán Nagy Lajos király felkérésére, hogy a padovai hercegség megsegítésére sereget vezetett Itáliában, akik Velencével álltak harcban. <ref group=mj> Az 1350-es években amikor Nagy Lajos elfoglalta Padovát, a város vezetője Francesco Carrara herceg elfogadta Lajos szövetségét, de ezzel végérvényesen elromlott Padova és Velence kapcsolata </ref> Trevisio ostrománál a török segítséggel harcoló velenceiek súlyos vereséget mértek a magyar-padovai szövetségesekre. Lackfi fogságba esett de sikerült élve kiszabadulni. 1372 és 1376 közötti időszakban erdélyi vajda volt. 1376-77-ben a Szentföldre zarándokolt. Az utazás költségeinek nagyságára jellemző volt, hogy a székesfehérvári keresztes lovagoknál elzálogosította két Tolna megyei faluját. <ref group=mj> A forrásként szolgáló oklevelet (1377.február 22) [[Fügedi Erik]] kutatta fel. lásd forrásként jelölt Holl Béla tanulmányát. </ref> Közel kétéves távolléte kedvező feltételt teremtett nagy ellenfeleinek, a Garaiaknak és híveiknek, akik mindent elkövettek a hatalomból való kiszorításra.

1383-ra sikerült ismét visszakerülni a hatalomba azzal, hogy horvát-dalmát bán lett, de a következő év áprilisában eltávolították a hatalomból. Ekkor indították a Horvátiak és [[Szécsi Miklós]] országbíró egy ellenzéki mozgalmat, amelynek célja [[Garai Miklós (nádor, ?-1386–1386)| Garai Miklós nádor]] hatalmának megdöntése volt. 1385-ös év újra színlelt kibékülést hozott a két nagy főúri párt közötti harcban, és Lackfi István újra betölthette az erdélyi vajda hatalmi funkcióját. Támogatta [[II. Károly magyar király | II. (Kis) Károly]] trónra jutását, amelynek a Horváti János és hívei voltak a fő támogatók. Lackfi a végső felkelésben személyesen nem vett részt.

Zsigmond a sikertelen és vesztes [[Nikápolyi csata | nikápolyi csatából]] (1396) nem tudott gyorsan visszatérni az országba, a királynak ezt a távollétét használták ki Lackfi és párthívei, mert fellázadtak ellene és nyíltan a trónkövetelő Nápolyi László mellé álltak. Ez a pártütés végleg megpecsételte saját és a Lackfi család többi tagjainak a sorsát is. 1397 februárjában [[Garai Miklós (nádor,1366-1433 1366–1433)| Garai Miklós]] és a végső leszámolást kitervelő [[Kanizsai János]] tárgyalásra hívta Lackfit a szlavonai [[Kőrös (Horvátország) | Kőrös]]re, aki a királyi menlevélben bízva fegyvertelenül jelent meg unokaöccsével, ahol ellenfelei Garai és [[Cillei Hermann]] megölték. A gyilkosságot Zsigmond utólag kiállított [[ítéletlevél | ítéletlevelével]] igazolta.