„Nagysurány” változatai közötti eltérés

A magyarok bejövetele után [[1000]] és [[1050]] körül alakíthatták ki az [[Árpád-ház]]i királyok a nyitrai hercegséget, amely határvédelmi funkciókat töltött be. Ennek érdekében Surány környékén is sok [[magyarok|magyar]]t, [[kunok|kunt]] és [[besenyők|besenyőt]] telepítettek le. Erre szolgálnak bizonyítékul az alábbi helynevek: [[Nyitranagykér]] (Kér magyar törzs), [[Bánkeszi]] (Keszi törzs), [[Tótmegyer]] (Megyer törzs), [[Komját]] (kun település), [[Zsitvabesenyő]] (besenyő település). A települést [[II. Béla magyar király|II. Béla]] király [[1138]]. [[szeptember 3.|szeptember 3-án]] kelt oklevelében ''villa Suran'' néven említik először. A Surány melletti Nádaskútot azonban már [[1113]]-ban említi a zobori oklevél. Az [[1138]]-as oklevél szerint Surány lakosainak adót kellett fizetniük a [[Dömös]]i prépostságnak, mely prépostságot [[II. Béla magyar király|II. Béla]] apja [[Álmos herceg]] alapított. Az oklevélben név szerint megemlített szolgák: Medne, Clemens, Cled és Farkas. [[II. Géza magyar király|II. Géza]] idejében [[1156]]-ban Martyrius [[esztergomi érsek]] új oltár építésére 70 faluban szedett tizedet. Itt Surányt közepes nagyságú településnek írják. [[1220]] és [[1317]] között keletkezett Suránytól délre Györök, Gúg, Lék és Nyárhíd falvak, melyek helyére később [[Érsekújvár]] épült. [[1220]]-ban [[II. András magyar király|II. Endre]] király oklevelében megemlítik, hogy [[Merániai János]] esztergomi érsek elcserélte Surányt Nyárhídra, így ettől kezde Surány királyi birtok lett. [[1226]]-ból származik az első feljegyzés a surányi egyházközségről, ekkori papja Benes nevet viselte. [[1264]]. [[október 14.|október 14-én]] [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] elvette Nyárhidat és több környező települést a [[kunkunok]]októltól, ezzel egyidőben a király megbízta a [[zólyom]]i várispánt, hogy jelölje ki ezen falvak határát. Az összeírás tartalmazza Surány határát is. Ebben megemlítik, hogy a surányi földek jól elkülönülnek Szegi Pál (Paulus de Zeg, [[Egyháznagyszeg]]ről) ispán birtokától. [[Kép:Šurany Bertholdov kaštieľ.jpg|thumb|300px|left|A lebontott Berthold kastély.]] Megemlíti Berch hegyet, [[Bánkeszi]]t (Cheuz-ként), a ma már [[Tótmegyer]]hez tartozó Nagycsikó pusztát (Chceka, ekkor önálló falu, később templommal is rendelkezik), Földközt (Feldkuz), Rekettyést (Reketias), ?Rétes (Retias) sövényt és Ebfa nevű tövises sövényt (ebbe az irányba vezet az út Nyitrára). A Nyitra folyó itteni folyásának fele a csútmonostori (ma: Csőt, [[Budatétény]] része) [[Premontrei rend|premontrei]] kolostoré, a malom a Hont családé. A kunok malma (melyet [[1221]] után alapítottak) 4 kőre járó volt. Malom tulajdonosok voltak még a Pázmányok, Ludaniczkyk, Bugátok, Diviaczkyk, Abák, Szapolyaiak. A későbbi időkben pedig: a Hont nemzetség, Motesiczkyek, Gutkeledek, Rátótok, Kacsicsok, Ákosok, Tökölyek. [[1291]]. [[június 3.|június 3-án]] [[III. András magyar király|III. Endre]] a [[csallóköz]]i premontrei apát kérésére megerősítette a rend birtokait, melyet még [[IV. Béla magyar király|IV. Bélától]] kaptak. [[1295]]-ben rablók megtámadták és felégették Nyárhidat és Surányt, illetve néhány más környékbeli települést is. Vázsony Ladomér érsek ígéretet tett a falvak megsegítésére. [[1297]]-ben azonban az érsek elcserélete Surányt Erney ispánnal (Szegi Mocha fiával), így a település a Szegi család tulajdona lett. Surány várát a Hontpázmány nembeli Szegiek építették [[1382]] és [[1401]] között. [[1401]]-ben [[Stiborici Stibor|Stibor vajda]] ostrommal foglalta vissza a [[Luxemburgi Zsigmond magyar király|Zsigmond]] ellen lázadóktól, majd ő kapta adományul [[1403]]-ban.