„EMI-tábor” változatai közötti eltérés

Az [[Egyesült Magyar Ifjúság]] és az [[Erdélyi Magyar Ifjak]] „Merjünk magyarok lenni” ([[Teleki Pál]]) mottóval vágott bele abba a gazdasági szempontból is igen merész kísérletbe (lévén hogy mindkét szervezet teljes mértékben nonprofit, a táborokat is nagyrészt önerőből szervezik meg), amely később [[Erdély]] legjelentősebb nemzeti jellegű rendezvényévé nőtte ki magát. A cél már ekkor is egy kárpát-medencei magyar találkozóhely megteremtése volt, amely célt sikerült is elérni: a kizárólag önkéntes, rendezvényszervezői képzettséggel nem rendelkező, lelkes magyar fiatalok által megszervezett első erdélyi találkozóra is több mint ezren látogattak el a [[Kárpát-medence]] különböző régióiból.

 

A második nap jelenünk törekvéseit járta körül [[Wass Albert]] megítélésétől és kívánatos rehabilitálásától [[Trianoni békeszerződés|Trianon]] revíziójának elszalasztott lehetőségein keresztül az autonómiatörekvésekig [[Raffay Ernő]], Vekov Károly, Sántha Attila, Garda Dezső, Toró T. Tibor, Sánta Imre, Gazda Zoltán, Borbély Zsolt Attila, [[Koltay Gábor]] részvételével.

Az utolsó nap a lehetséges nemzeti jövőképek felvázolásának jegyében telt. Az alaphangot [[Böjte Csaba]] atya adta meg, aki az ökumenikus istentisztelet során arról beszélt, merjünk nagyot álmodni és tenni érte, a sebek kapargatása helyett a jó remény hirdetését válasszuk, ugyanakkor cselekedjünk is érte. Utána Szilágyi Zsolt szólt az autonómia-esélyekről.

A táborban fellépett a Role Pille című csángó rockballadájával, a Karaván, Sólyomfi Nagy Zoltán regős, a Dobogó Kő, a [[Romantikus Erőszak]], [[Dinnyés József]], és a [[Transylmania]]. Ezen kívül [[Tiffán Zsolt]] és Borbély Zsolt Attila borkóstolója, rovásírás-oktatás, íjazás, fegyver- és viselet-bemutató, nemezelés, filmklub, sajtóklub, valamint [[Gyilkos-tó|Gyilkos-tavi]] csónakázás tette színesebbé a programot.