„Adolf Hitler politikai végrendelete” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Tambo (vitalap | szerkesztései)
Tambo (vitalap | szerkesztései)
4. sor:
 
== Történelmi környezet ==
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 183-1983-0331-500, Hermann Göring und Adolf Hitler bei Truppenbesuch.jpg|bélyegkép|jobb|250px|Hermann Göring és Adolf Hitler az egyik utolsó csapatszemlén, 1945 áprilisában]]
1945. április 16-án kezdődött a [[Berlin]] elfoglalásáért vívott csata, mint a Németország által már rég elveszített háború utolsó fázisa. Ennek a küzdelemnek a végéig, 1945. május 2-áig a náci vezetés [[kapituláció]]t elutasító politikája további {{szám|200000}} háborús áldozatot, köztük civilek tízezreinek életét követelte. Az április 16-i, a katonákhoz intézett felhívásában Hitler megpróbálta azok kitartását megfélemlítő propagandával erősíteni, azt állítva, hogy a „zsidó-bolsevik, halálos ellenség” ki fogja irtani a németséget, leöldösi az öregeket, a gyermekeket, és az asszonyokat „kaszárnya-kurvákká” téve fogja megalázni, a férfiakat pedig [[Szibéria|Szibériába]] tereli.{{refhely|Hilger 2006|460. o.}} Emiatt most a nép azt reméli katonáitól, hogy „állhatatosságotok, fanatizmusotok, fegyvereitek és vezetésetek révén a bolsevik rohamot vérbe fojtjátok”. Így [[Franklin D. Roosevelt]] elnök halálát követően, az utolsó pillanatban még megfordítható a háború kimenetele.{{refhely|Friedländer 2007|1039. o.}}
 
Az április 22-i helyzetértékelő eligazítás során Hitler közölte, Berlinben fog maradni és agyon fogja lőni magát, ha a várost nem sikerül felszabadítania a hadseregnek. Április 24-én, éjszaka a kancellária (Reichskanzlei) a [[Führerbunker]] fölött súlyosan megsérült egy bombatámadás során. A következő napon Goebbels ezt írta naplójába:{{refhely|Frank 2005}}{{IdézetIdézet2|Amennyiben a Führer tiszteletet parancsoló módon hal meg és Európa bolsevik lenne – legkésőbb 5 éven belül a Führer legendás személyiséggé válna, a nemzetiszocializmus pedig mítosszá, mert őt eme utolsó nagy áldozata szentté emelné, és minden emberi, amelyet benne ma bírálnak, egy csapásra letörlődne róla.}}
 
Hitler április 25-én értesült arról, hogy a szovjet csapatok gyűrűbe fogták Berlint, valamint megtudta azt is, hogy szovjet és amerikai katonák [[Torgau]]nál találkoztak egymással. Mindaddig a [[Martin Bormann]] és [[Joseph Goebbels]] által a [[Führerbunker]]ban lejegyzett helyzetértékelések szerint a náci rezsim jelenlévő képviselői a [[Szövetséges hatalmak a második világháborúban|szövetségesek]] szétválására számítottak, így még 1945. április 25-én is.{{refhely|Spiegel 1966-01-10}} Egészen április 28-áig felmentő csapatokban bíztak, mint az 1945 áprilisában felállított [[Wenck hadsereg]]ben, amelynek a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereget]] vissza kellett volna szorítania, a város egy részét felszabadítania, és Hitler számára menekülési útvonalat kellett volna nyitva tartania.
[[Fájl:Hermann Fegelein.jpg|bélyegkép|jobb|180px|Hermann Fegelein]]
 
Április 28-án Hitler a [[stockholm]]i rádióból értesült [[Heinrich Himmler]]nek a szövetségesekkel folytatott titkos tárgyalásairól és arról az ajánlatáról, hogy egy részleges kapituláció érdekében lemondana a [[A zsidóság Magyarországon|magyar zsidók]] elgázosításáról. Ezen túl közölték vele, hogy [[Karl Wolff]], [[Waffen-SS|SS]] tábornok fegyverszüneti egyezményt kötött az amerikai csapatokkal [[Olasz Királyság|Olaszországban]], valamint hogy [[Felix Steiner]] SS tábornok megtagadott egy parancsot. Erre Hitler megparancsolta, hogy [[Hermann Fegelein]]t – aki összekötője volt az [[Schutzstaffel|SS]] és Himmler irányában, ráadásul [[Eva Braun]] sógora – tartóztassák le annak berlini lakásában és lőjék agyon. Egy SS rögtönítélő bíróság tárgyalás nélkül halálra ítélte Fegeleint mint dezertőrt és mint olyant, aki tudott Himmlernek az ellenséggel fenntartott kapcsolatairól és ezeknek részese is volt.
Hitler aláírta a halálos ítéletet, amelyet azután a birodalmi kancellária kertjében végre is hajtottak.{{refhely|Groehler 1995| 59.o.}}{{refhely|Görtemaker 1999|16.o.}} Ezt az utolsó gyilkosságot történészek úgy értelmezték, mint Himmleren vett bosszút, akit már nem fogathatott el, és ez a döntése azt is mutatta, hogy valószínűleg tartott a környezetében lévő SS katonák merényletétől és retteghetett attól, hogy esetleg a saját emberei majd leváltják.{{refhely|O’Donnell 1975| 98. o.}}{{refhely|Auer 1983| 92. o.}}{{refhely|Spiegel 1995 április 10}} A nap során Hitlert értesítették arról, hogy a remélt felmentő seregeket körbezárták és egymástól elvágták. Éjféltájban házasságot kötött [[Eva Braun]]nal, aki vele együtt kívánt meghalni. Éjszaka két óra tájban megfogalmazta mind személyes, mind politikai végrendeletét. Reggel a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] támadást indított Berlin központja ellen. Megfigyelők telefonon informálták őt az oroszok további előnyomulásáról. Déltájban már csak néhány száz méterre voltak a [[Szovjetunió|szovjet]] [[Harckocsi|tank]]ok a birodalmi kancelláriától. Este tíz óra táján értesítették Hitlert szövetségese, [[Benito Mussolini]] (és annak szeretője, [[Clara Petacci]]) lelövetéséről, akiket menekülésük közben [[partizán]]ok fogtak el a [[svájc]]i határ közelében. Ez végérvényesen megerősítette őt abban, hogy [[öngyilkosság]]ot kell elkövetnie.