„Siemens–Martin-acélgyártás” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
226. sor:
A [[Diósgyőr-Vasgyár|diósgyőri]] [[Diósgyőri Acélművek|Magyar Királyi Vasgyárban]] 1879-re épült fel a Martin-acélgyár, amelyben két 6 tonnás, savanyú bélésű kemencével kezdődött a termelés. Az első adagot 1879. július 8-án csapolták le.{{refhely|Jung 2004|45–46. o.}} Közben, 1882-ben elkezdődött a [[Bessemer-acélgyártás]] is. 1886-ban újabb csarnokot építettek, amelyben 1894-ben már négy 9 tonnás kemence működött. 1896-ra készült el az új SM-acélmű, amelyben két 12 tonnás kemencében gyártották az acélt, majd később újabb két 12 tonnás és két 25 tonnás kemencét is üzembe állítottak. A kemencepark 1911-ben egy újabb, 1914-ben pedig három 30 tonnás kemencével bővült, s ezzel összesen 14 SM-kemence működött a gyárban. Az [[első világháború]] után a régi acélművet lebontották, egyúttal az 1886-os csarnokban megnövelték az adagot. 1940-ben három 30 tonnás, egy 40 tonnás és három 80 tonnás kemencében gyártottak acélt. A [[második világháború]] után buktatható Siemens–Martin-kemencék épültek: egy 40 tonnás, három 80 tonnás és egy 180 tonnás. A gyár éves martinacél-termelése az 1970-es években elérte az egymillió tonnát, majd az LD-acélmű üzembe állása után termelése folyamatosan visszaesett.{{refhely|Óvári 1985|276. o.|azonos=ovari276}} 1979-ben még megünnepelték a martinacélgyártás századik évfordulóját, de két év múlva már leállt a IV. számú, 180 tonnás kemence, és 1986. október 15-én megszűnt a termelés az utolsó, I. számú SM-kemencében is.{{refhely|Jung 2004|140. o.}}
[[Ózdi Kohászati Üzemek|Ózdon]] 1893-ban kezdték meg a Martin-acélmű építését. A kezdetben favázas csarnokban (1907-ben építették át acélszerkezetesre) négy 25 tonnás SM-kemencét helyeztek el. Az acél iránti megnövekedett igény miatt 1904-ben még négy, 1907-ben pedig két újabb kemencét telepítettek. A nyersvasat saját négy, új építésű nagyolvasztójuk biztosította. 1911-től a SM-kemencéket 38 tonnássá alakították. 1934-ben két, 5–6 t/h-s teljesítményű, März-típusú kemencét építettek, amiket folyamatosan korszerűsítettek, emelték a betétjüket, 1952-ben pedig bevezették az olajtüzelést.{{refhely|azonos=ovari276}} Az 1950-es évek második felére az acélmű csarnoka és berendezései is elavultak, és komoly szakmai vitákat követően 1960-ban elkezdődtek az acélmű rekonstrukciós munkálatai. Először átépítették a csarnokot, majd – a termelés fenntartása mellett – a régi kemencéket egyenként lebontották, és a helyükre összesen nyolc darab 100 tonnás, olajtüzelésű März-kemencét és egy 800 tonnás körkeverőt<ref group="J">A nyersvaskeverő a folyékony nyersvas átmeneti tárolására, valamint hőmérséklete és kémiai összetétele egyenletesebbé tételére szolgál, emellett rugalmasabbá teszi a Martin-kemencék ellátását. Általában hengeres testtel készül. Van mozgó, torpedó alakú nyersvaskeverő is, ez vasúti síneken mozog a nagyolvasztómű és az acélmű között.</ref> telepítettek. 1973-ban az acélmű kapacitása már 1,4 millió tonna/év volt,{{refhely|Tóth 1980|378–384. oldal}} és ebben az évben elkészült a folyamatos öntőmű is, {{szám|325000|tonna/év}} kapacitással. A martinacélműi rekonstrukció ennek ellenére hibás döntésnek bizonyult, és – több tényező együttes negatív hatása következtében – 1992-ben megszűnt az acélgyártás az ÓKÜ-ben.{{refhely|Vorsatz 2000|170. oldal}}
A [[Budapest XXI. kerülete|csepeli]] [[Weiss Manfréd Acél- és Fémművek]]ben 1911-ben kezdődött a SM-acélgyártás. A két 10 tonnás kemencét azért telepítették, hogy a tüzérségi lövedékek alapanyagát gyártsák bennük. 1915-ben megnövelték a betétjüket, és építettek még két 32 tonnás és egy 28 tonnás kemencét is. 1932-ben áttértek az olajtüzelésre (addig generátorgázt használtak), és bevezették a bázikus falazatot. 1951-ben az egyik SM-kemencét 50 tonnásra alakították át, de az 1980-as évek végén leállt a SM-acélmű.{{refhely|azonos=ovari276}}
| |||