„Művelődés (folyóirat)” változatai közötti eltérés

Indulásakor a lap felelős szerkesztője [[Korda István]], majd 1953 után [[Kisbenke György]], nevüket azonban az [[impresszum]] nem tüntette fel. Ezt a kezdeti időszakot az akkor még Művelődési Útmutatónak nevezett lap életében a napi időszerűségű "irányító" cikkek mellett a túlhajtott, erőszakolt [[osztályharc]], a [[kulák]]ok "leleplezése" jellemezte, bár ugyanekkor jelent meg olyan emlékezetes riportsorozat is, mely élesen bírálta az erdélyi műemlék-kastélyok bűnös elhanyagolását. A lap igyekezett tágítani olvasóinak érdeklődését a klasszikus magyar irodalmi hagyományok és az élő erdélyi magyar irodalom alkotásai felé. Verseket közöl benne [[Szabédi László]], [[Szemlér Ferenc]], [[Gellért Sándor]], [[Létay Lajos]], [[Szász János (író)|Szász János]], [[Páskándi Géza]], [[Kányádi Sándor]] és [[Majtényi Erik]], aki főmunkatárs is. Korlátai ellenére foglalkozott a Művelődési Útmutató a kortárs magyarországi irodalommal: [[Illyés Gyula|Illyés Gyulától]], [[Benjámin László]]tól közölt verseket, jelenkori magyarországi drámákat juttatott el a műkedvelőkhöz. Egyben egyfelvonásosok írására serkentette az erdélyi magyar írókat, [[Marosi Ildikó]] pedig rendezői tanácsokkal segített fellendíteni az erdélyi magyar műkedvelő színjátszást.

 

 

Fordulópont 1968, amikor a romániai magyarság művelődési, irodalmi és közéletének megpezsdülése keretében a Művelődés is kilép elszigeteltségéből. 1969 elejétől tényleges vezetője [[Vistai András János|V. András János]] író és műfordító. Júliusban új szerkesztőbizottság alakult, bevonták ebbe [[Sütő András]]t, [[Beke György]]öt, a néprajzkutató [[Kós Károly (néprajzkutató)|Kós Károlyt]], a zeneszerző [[Szabó Csaba (zeneszerző)|Szabó Csabát]], a régész [[Székely Zoltán (régész)|Székely Zoltán]]t, továbbá vidéki irányítókat jelöltek ki a közművelődés számára. A lap történetének legeredményesebb szakasza kezdődött el: tudatosan vállalta fel a romániai magyarság közművelődésének gondjait. Új rovatokat nyitott: a népköltészeti kutatók számára a Vadrózsákat, amely [[Kallós Zoltán]], [[Faragó József (néprajzkutató)|Faragó József]], [[Nagy Olga]], [[Gazda Klára]], [[Jagamas János]], [[Nagy Jenő (néprajzkutató)|Nagy Jenő]], [[Ráduly János]], [[Seres András]] és mások írásait közölte. Szót kaptak a nyelvészek, [[Szabó T. Attila]], [[Márton Gyula]], [[Gálffy Mózes]], [[Murádin László]], gyakran találni a folyóiratban helynévismertetéseket. A Játékszín rovat [[Csokonai Vitéz Mihály]], [[Tamási Áron]] darabjait juttatta el a műkedvelőkhöz. Az Enciklopédia a művelődéstörténeti írások fórumává lett, munkatársai [[Benkő Samu]], [[Csetri Elek]], [[Demény Lajos]], [[Jakó Zsigmond Pál|Jakó Zsigmond]]. Erőteljes hangsúlyt kaptak a magyar történelmi hagyományok. A Tárlat erdélyi magyar képzőművészek alkotásait mutatta be. Rovat nyílt a zenének, a Muzsika; [[Bartók Béla|Bartók]] (1970) és [[Kodály Zoltán|Kodály]] (1972) emlékszámok jelentek meg. A Pegazus kortárs magyar költőket közvetített, [[Illyés Gyula|Illyés Gyulával]], [[Kassák Lajos]]sal, [[Nagy László (költő)|Nagy László]]val együtt, velük természetes egységben erdélyieket: [[Farkas Árpád (író)|Farkas Árpádot]], [[Király László (író)|Király László]]t, [[Szőcs Kálmán]]t, [[Magyari Lajos]]t. Jelentős helyet foglalt el a folyóiratban az erdélyi magyarság önismeretét építő publicisztika: [[Balogh Edgár]], [[Beke György]] írásai. A nemzeti öntudatot, a történelmi emlékezetet tartotta ébren a gazdag – fényképekkel illusztrált – Naptár rovat, [[Vistai András János|V. András János]] összeállításában.

Ebben az időszakban a Művelődés szervezést is magára vállalt két ízben is. 1971-ben és 1972-ben tanácskozásra hívta össze a Kovászna megyei Árkosra a népdal és népzene magyar és román szakembereit; az első tanácskozás anyagát kötetben is közreadta Árkos – 1971 címmel.

 

 

Miután V. András Jánost leváltották a lap éléről, helyét [[Kovács János (újságíró)|Kovács János]] irodalomkritikus vette át. 1976 márciusától 1977 júliusáig ismét szerkesztőbizottság jegyezte a lapot: [[Balogh József (író)|Balogh József]] és [[Beke György]] írók, [[Faragó József (néprajzkutató)|Faragó József]] folklórkutató, [[Jakó Zsigmond Pál|Jakó Zsigmond]] történész, [[László Ferenc (zenetudós)|László Ferenc]] zeneesztéta, továbbá főiskolai és középiskolai tanárok, közművelődési irányítók, szerkesztők. Feltüntette az impresszum a belső munkatársak névsorát is Balogh József, Barabás Sándor, Béres Katalin, Gyarmath Annamária, Horváth Arany, Lőrincz Kálmán, [[Znorovszky Attila]] személyében. Szűkített terjedelemben, de megmaradtak az addigi rovatok, fáradtabbnak tetsző közleményekkel, noha a Kovács János-vezetés a nemzetiségi jelleg fokozatos halványulásával szemben [[Bencsik János (grafikus)|Bencsik János]] új fedőlapjával hangsúlyozta az erdélyi hagyományokhoz való kötődést (ez a címlap [[Apáczai Csere János]] ''Magyar Encyclopaediájá''ból vette kölcsön a tudás fájának rajzát).

A publikálási lehetőség szűkülését terjedelmi korlátozás is követte (1979), a Művelődés kétharmadára csökkent. Mintegy ennek ellensúlyozásaképpen a folyóirat nagyobb elméleti igényességgel közelítette meg a közművelődés kérdéseit. Ennek az időszaknak jelentős teljesítménye volt a fontosabb múzeumok helyzetének felmérése, a kutatások bemutatása. [[Cseke Péter (költő)|Cseke Péter]] egyszemélyes vállalkozásának igazi arányai és forrásértékei akkor mutatkoztak meg, mikor a folyóiratban közölt sorozatát ''Egy önkéntes múzeumpártoló feljegyzései'' címmel egybefogva közreadta ''Hazatérő szavak'' című kötetében (1985).

 

 

== A lap története 1989 decembere után ==