„Szabó Lajos (író, 1912–1983)” változatai közötti eltérés

'''Szabó Lajos''' – ([[Alsóbölkény]], [[1912]]. [[szeptember 21.]] – [[Marosvásárhely]], [[1983]]. [[augusztus 13.]]) erdélyi magyar drámaíró.

 

Középiskoláit a marosvásárhelyi [[Bolyai Farkas Líceum|Református Kollégium]]ban végezte, majd az I. Ferdinand Egyetemen kapott jogi diplomát (1937). A [[budapest]]i [[Nemzeti Színház]]ban [[Németh Antal (rendező)|Németh Antal]] mellett szerzett dramaturgiai tapasztalatokkal 1941-től a [[kolozsvár]]i [[Kolozsvári Állami Magyar Színház|Nemzeti Színház]] dramaturgja volt. 1945-től a konzervatórium, majd folytatólag 1948-tól a Magyar Művészeti Intézet, illetve a Szent­györgyi István Színművészeti Főiskola színháztörténet tanára, a magyar tagozat igazgatója. 1954-ben a Főiskolával együtt költözött Marosvásárhelyre, ahol 1976-ig a főiskola rektora is volt.

 

Színháztörténeti és -elméleti írásait, olykor egy-egy drámabírálatát (Kiss Jenő: ''Három nap egy esztendő.'' Igaz Szó, 1955/9) az [[Igaz Szó]] és az [[Utunk]] közölte.

 

Fiatalkori drámája, a Kolozsvárt bemutatott ''Viharlámpás'' (1943. november 13.) után, amely egy Mezőség-széli falusi tanító sorsán keresztül a kisebbségi szórványsorsba nyújt betekintést, több mint két évtizedet kellett várnia, míg legismertebb drámája, a még 1950-ben íródott [[Misztótfalusi Kis Miklós|Misztótfalusi-dráma]], a ''Mentség'' színpadra került. A szerző – egyes kritikusai szerint – „jó mesterségbeli tudással sűrítette realista drámába a hiteles kordokumentumokból kiböngészett életrajzi adatokat” ([[Oláh Tibor (irodalomtörténész)|Oláh Tibor]]), s bár mások a darab „meglehetősen epikus formáját” ([[Kántor Lajos (irodalomtörténész)|Kántor Lajos]]) rótták fel, az erdélyi múlt egy darabját idéző történelmi hitelesség joggal nyerte meg a közönséget. A kortárs világban lejátszódó darabjaira viszont már az irodalompolitikai elvárások súlya nehezedett (''Családi fészek'').