„Hugo Chávez” változatai közötti eltérés

| név = Hugo Chávez

| nemzetiség = venezuelai

| képméret = 230px

| állam = [[Venezuela]]

 

== Családi háttér és az iskolaévek ==

Hugo de Los Reyes Chávez és Elena Frías tanárok házasságából hat gyermek született, köztük Hugo Chávez Frías, második a sorban. Fiúként Sabaneta de Barinasban nőtt fel, de még kis korában az anyai nagymamához vitték a szülők, hogy ő gondoskodjon a kisfiúról. Chávez az alapfokú iskoláit a városban végezte el, reál szakon érettségizett. Kiskorától fogva [[baseball]] szurkoló volt, érdeklődést mutatott a festészet, az irodalom és a színház iránt. Számos színházi mesének és darabnak a szerzője. [[Katolikus]] pap szeretett volna lenni, viszont a beállítottságai a [[politika]] és a [[hadsereg]] ejtőernyős alakulatának irányába vitték. 1966-ban nyert felvételt a Barinas-i Daniel Florencio O'Leary Liceumba. 1971-ben érettségizett és 3 hét múlva felvételt nyert a Venezuelai Katonai Akadémiára. 1975-ben kapta meg diplomáját hadtudományokból, hadmérnöki szakon. {{forr|szöveg=1989-1990-ben politikatudományt tanul a caracasi Simón Bolívar egyetemen}}. 1974-ben egy venezuelai kadétokból álló küldöttség tagjaként Peruba utazott, ahol részt vett az Ayacucho-i csata évfordulóján rendezett ünnepségeken. 1977-ben főhadnaggyá léptették elő és Maracay városába vezényelték. Ezekben az években tanulmányozta anyai dédapjának Pedro Perez Delgadonak életét, aki a XX. század elején egy csatát vezetett Juan Vincente Gomez diktatúrája ellen. Chavezt 1982-ben századossá léptették elő.

 

 

== Az 1992. februári lázadás ==

A lázadás 1992. február 4-én éjjel 11 óra körül kezdődött el több városban egyidejűleg: Maracaiboban, Caracasban, Valenciában és Maracayban. {{forr|szöveg=A lázadásnak az "[[Ezequiel Zamora]] művelet" nevet adják.}} Maracaiboban Francisco Arias Cardenasnak sikerült hatalmába kerítenie a helyi kormányzói székhelyet és foglyul ejteni Oswaldo Alvarez Pazt Zulia tartomány kormányzóját. Caracasban Chavez a Hadtörténeti Múzeumban hozta létre műveleti központját, közel a Mirafloreshez, miközben csapatai elfoglaták a Venezuelai Állami Televízió épületét. Néhány egység szembeszáltt a Nemzeti Gárdával az elnöki rezidenciánál, míg más egységek megpróbálták elfoglalni a Miraflorest az elnöki palotát. A délelőtti órákban már nyilvánvalóvá vált a lázadás bukása. Chavez elhatározta hogy megadja magát, televízión keresztül kért bocsánatot azoktól a lázadóktól akik még harcban álltak Caracasban, Valenciában és Maracayban és őket is megadásra szólította fel. A déli órákban Chavez megjelent a televízió kamerái előtt és elismerte a katonai vereséget, de politikai győzelemről beszélt. Rövid alig több mint egyperces beszédében Hugo Chavez alezredes minden elemző és történész egybehangzó véleménye szerint pontosan azokat a szavakat mondta melyek legjobban illettek a helyzethez. "Jó napot" - kezdte a beszédét. Ezután meghatározta mozgalma ideológiáját "Ez a bolivarizmus üzenete." Elismerte a lázadás résztvevőinek munkáját." "Önök nagyon jól cselekedtek."

Elismerte vereségét: " Nekünk itt Caracasban nem sikerült magunkhoz ragadni a hatalmat. A célokat melyeket kitűztünk, most sajnálatosan nem sikerült elérnünk." Vállalta a felelősséget: "Vállalom a felelősséget ezért a bolivári katonai mozgalomért." és ad egy üzenetet és reményt a jövőre nézve:

 

1998-ban Chávez kampányszövege ezt hirdeti: ''"csapás az oligarchákra és a szegények hőse"''. Chávez ekkor azzal az ígéretével nyerte meg a választásokat, hogy az éppen hatályban levő alkotmányt egy alkotmánymódosításon keresztül megváltoztatta. A [[november 8.|november 8]]-iki választáson a parlamenti helyek 34 százalékát szerzik meg az MVR körül csoportosuló baloldali erők. Chávez pártja folyamatosan többséget szerzett az önkormányzati, állami, nemzeti és törvényhozói választásokon. Chávez az elnöki választásokon 56%-át nyeri el a szavazatoknak, így olyan magas aránnyal nyer, mellyel Venezuelában 40 éve senki más. Megválasztását követően a társadalomra és a politikára való befolyása jelentős mértékben megnőtt.

 

{| align="right"

| 30,08%

|}

1999. augusztus 7-én az alkotmányozó nemzetgyűlés megkezdte működését, hogy az 1961-est helyettesítsék. A gyűlés 131 tagjának a munka nagyságának ellenére is mindössze 3 hónapja volt a feladatra. Ugyanebben az évben másodszor is az urnák elé járultak a venezuelaiak, hogy leadhassák szavazatukat az új alkotmány elfogadásáról. 1999. december 15-én 55 százalékos részvétel mellett a szavazók 71,4 százaléka szavazott igennel, így az új alkotmány hatályba lépett.