„Nazianzi Szent Gergely” változatai közötti eltérés

}}

[[Fájl:Dream of Constantine Milvius BnF MS Gr510 fol440.jpg|thumb|right|[[I. Constantinus római császár|I. Constantinus]] álma és a Milvius-hídi csata (Nazianzi Szent Gergely homíliájának illusztrációja (879-882)]]

== Élete ==

Jómódú földbirtokos családban született. Édesanyja, Nonna, 325-ben a kereszténységre térítette férjét, s aki 328-29-ben Nazianz püspöke lett. Gergely és testvére először otthon részesültek oktatásban. A tehetséges Gergely később Nazianzban, [[Kayseri|Caesareaban]], [[Alexandria|Alexandriában]] és [[Athén]]ben tanult [[szónoklattan]]t és [[filozófia|filozófiát]]. Amikor útban volt Athén felé, hatalmas vihar támadt a tengeren. Gergely [[Jézus]]hoz imádkozott, és fogadalmat tett, ha szerencsésen partot ér, életét Krisztus szolgálatának fogja szentelni. Athénban szoros barátságot kötött tanulótársával [[Nagy Szent Vazul|Vazullal]], és megismerkedett a későbbi [[Flavius Iulianus római császár]]ral is. Tanulmányai befejeztével rövid ideig retorikát tanított Athénben. 361-ben visszatért Nazianzba, ahol apja [[presbiter]]ré szentelte. A fiatal Gergely szerzetesi életre vágyott, fellázadt apja akarata ellen, és elhagyta szüleit. Annesoiban aszketikus életet kezdett Vazullal, aki rábeszélte, hogy térjen vissza családjához, és segítse édesapját az egyházi tevékenységében. Nazianzban problémák várták. Teológiai viták osztották meg a közösséget. Apját eretnekséggel vádolták a helybéli szerzetesek, de Gergelynek sikerült helyreállítani az egységet. Iulianus ekkoriban hagyta el nyíltan a kereszténységet, ezért Gergely élesen bírálta őt. A sértett császár elrendelte Gergely és a többi őt bíráló keresztény üldözését, de a következő évben elesett a perzsiai hadjárat során. Az új császár [[Flavius Claudius Iovianus római császár|Flavius Claudius Iovianus]] hitvalló keresztényként támogatta az egyházat. Ezt követően Gergely néhány évig az [[arianizmus]] ellen küzdött, amely Kappadókia környékén töréssel fenyegette az egyházat. Ebben a feszült légkörben járt közben Vazul ügyében a [[Kaiszareiai Euszebiosz]]nál. Vazul és Gergely együtt és egymást támogatva vettek részt a caesareai egyház nagy vitájában az ariánus teológusok és szónokok ellenében. Az ezt követő nyilvános vitákból, ahol [[Flavius Valens római császár]] küldöttei is jelen voltak, Gergely és Vazul kerültek ki győztesen. Ez a siker megmutatta, hogy helyük az egyház igazgatásában van. Vazult 370-ben Caesarea püspökévé választották. Valens 371-ben két provinciára osztotta Kappadókiát, Caesarea helyett Tyana lett a főváros. Anthimus, Tyana püspöke szerint a város megnövekedett politikai szerepével párhuzamosan püspökségének jelentősége is megnőtt. Vazul püspökséget hozott létre 372-ben Sasimában ([[Konya]] tartomány), hogy megerősítse pozícióját Anthimusszal szemben. Gergelyt tette meg püspöknek, aki csupán Vazul rábeszélésére, illetve édesapja kívánságára fogadta el a kinevezést. Kevés lelkesedést mutatott püspöki munkája iránt. Vazulnak gyakran panaszkodott, igazából szemlélődő életre vágyott. 372 végén Vazul akarata ellenére visszatért Nazianzba, hogy a súlyosan beteg édesapját segítse hivatalának ellátásában. Nazianz segédpüspöke lett, és megtartotta első nagy beszédét. Édesapja halála után nem akart püspök lenni. Örökségét szétosztotta a szegények között, és 375-ben egy seleukiai kolostorba vonult három évre. Ez idő alatt meghalt Vazul. Gergely gyenge egészsége miatt nem vehetett részt a temetésen, de szívhezszóló részvétet kívánt levélben Vazul testvérének, Gergelynek (a későbbi Nüsszai Szent Gergelynek), és 12 költeményt írt szeretett barátja emlékére.