Szülei báró Podmaniczky Károly és janckendorfi Nostitz Erzsébet (1788-1853). Iskoláit Pesten és Késmárkon végezte. 1843-tól tevékenyen részt vett a politikai életben. [[Ráday Gedeon]] megyei követ mellett irnokírnokként működött. 1847-ig Pest vármegyei aljegyző, 1847-ben részt vett a [[pozsonyi országgyűlés]]en. 1848-ban a pesti országgyűlés felsőházának tagja és jegyzője. A szabadságharcban huszárkapitány és osztályparancsnok. [[Világos]] után büntetésből közlegényként katonáskodott 1850-ig. Ekkor visszavonult a közéleti szerepléstől, és szépirodalommal valamint [[Magyarországi Evangélikus Egyház|evangélikus egyházának]] ügyeivel foglalkozott. 1867 és 1873 között a bányai [[evangélikus]] [[egyházkerület]] [[egyházkerületi felügyelő|felügyelője]] volt, [[Székács József]] [[püspök]] világi elnöktársa. 1868 -1869-ben a [[Hazánk]] című folyóirat szerkesztője. 1873-tól 1905-ig a [[Fővárosi Közmunkák Tanácsa]] alelnökeként sokat tett Budapest fejlesztéséért. Ekkor készült el a főváros általános rendezési terve, ekkor épültek ki a körutak és a sugárutak, a dunai rakpartok kiépítése, három Duna-híd stb. 1875-85 között a [[Nemzeti Színház]] intendánsa. Tízéves működése alatt a színház egyik fénykorát élte. Rendeleteivel hosszú időre biztosította, tevékenységével elősegítette a zökkenőmentes működést, anélkül, hogy a művészeti irányításba beleszólt volna. Első lépésként a műfajokat választotta szét. A népszínműveket és operetteket átadta a [[Népszínház]]nak. A szerveződő [[Magyar Állami Operaház|operaház]] – amelynek létrehozásában a [[Fővárosi Közmunkák Tanácsa]] alelnökeként is jelentős szerepe volt – majdani együttesének kialakítását is megkezdte. Rendkívül sokat tett mind a [[Nemzeti Színház]], mind az épülő [[Magyar Állami Operaház|operaház]] biztonságos működéséért, a korszerű technika megvalósításáért. A nyitás előtt már minden szempontból teljesen szétvált a drámai és operai tagozat. A különváló színházak között átgondolt rendszer alapján osztotta el a jelmezeket és a díszleteket. Gondossága, minden részletre kiterjedő figyelme hosszú időre biztosította e két intézmény kiegyensúlyozott ügykezelésének kereteit is. [[Budapest]] kulturális életének fejlesztésében játszott szerepe miatt köztiszteletben álló személy volt. 1861-1906 között országgyűlési képviselő., 1861-ben az országgyűlés alelnöke. 1889-től megszűnéséig a [[Szabadelvű Párt]] elnöke volt. Végső nyughelye az aszódi evangélikus templom.
Szépirodalmi művei, melyeket korában szívesen olvastak, nem maradandó irodalmi értékek. Naplója és útleírásai sok adatot tartalmaznak.
