„Dioráma” változatai közötti eltérés

A '''dioráma''' a [[Fényképészet|fényképezéstfényképezés]]t megelőző [[négy látványélmény]] egyike. Neve a [[Görög nyelv|görög]] ''dia'' („át”) és ''horama'' („látvány”) szavakból származik. Napjainkban a makettekkel, illetve azok készítésével azonosítják.

A klasszikus dioráma különböző világítási módszerekkel a kép idő- és térbeli változását tudja érzékeltetni. A képet egy olajjal, viasszal átitatott transzparens vászonra festették, mögötte egy sor színezett, vékony selyemből készített további vászon helyezkedett el, amiket zsinórral mozgattak. A képeket olajégőkkel vagy petróleumlámpákkal világították meg., Ígyígy a képben érzékelhetőek lettek a mozgások:, a felhők mozgása, vihara víz hullámzása, vagy a víznapszakok hullámzásaváltozása.

[[Louis Daguerre]] [[1822]] júliusában nyitotta meg Charles-Marie Boutonnal közösenközös dioráma-színházát. Daguerre [[1834]]-től „kettős” diorámákat mutatott be. A vászon mindkét oldalára festett képet, a vásznat pedig elölről és hátulról is megvilágította, és különböző színű szűrőkkel színes megvilágítást is alkalmazott. A Daguerre-féle diorámát Berlinben [[Walter Gropius]] tökéletesítette. [[Prága|Prágában]] található egy mai napig is működő dioráma.

Napjainkban a '''„dioráma”'''dioráma kifejezés jelentése kibővült., Gyakorlatilagilletve egyátalakult, újés művészeti ág alakult ki. Mindezgyakorlatilag a makettezésnekmakettezést köszönhetőjelenti. A dioráma egy-egy jelenetet kíván megragadni és bemutatni a valóságból. Alapját a különféle, műanyagból készült, építhető makettek adják. A legnépszerűbb méretarányok az 1:35 és az 1:48. Kisebb méretarány használata nem túl kedvező a részletgazdagságból kifolyólag. Témáját tekintve a jelentősebb történelmi eseményeket emelhetjük ki.