Tanulmányait szülőhelyén (1829–34 és 1835–36), valamint [[Miskolc]]on (1834–35), [[Igló]]n (1835–36), [[Lőcse|Lőcsén]] (1837–39) végezte. Diákkorában sokat járt-kelt az országban, beutazta Erdélyt is, de megfordult [[Selmecbánya|Selmecbányán]], hogy bányászatot tanuljon, és [[MagyaróváriNyugat-magyarországi KirályiEgyetem GazdaságiMezőgazdaság- Akadémiaés Élelmiszertudományi Kar|Magyaróváron]] is, ahol a mezőgazdálkodásra akarta magát szentelni. A bölcseletet és a teológiát [[Sopron]]ban (1839–42) hallgatta, ahol a magyar társaság 50 éves jubileumán ([[1841]]. [[június 10.]]), mint a társaság titkára, s közlönyének, a ''Szünórák''nak szerkesztője, saját költeményét szavalta, amely megjelent az akkori pozsonyi ''Hírnök''ben. A jogi pályát Debrecenben (1842–43) végezte; a két utóbbi helyen [[Petőfi Sándor|Petőfivel]] szoros baráti viszonyba került. Debrecenben írta első humorisztikus [[Életkép|zsánerkép]]ét az ''Életképek''be (1844. Egy estve a debreczeni színházban, Kaján Ábel álnév alatt), amely friss humorával feltűnést keltett.
