„Nagy Ignác (író)” változatai közötti eltérés

 

Középiskolai tanulmányait [[1819]]–[[1820|20]]. [[Gyöngyös]]ön, [[1822]]-ig [[Újvidék]]en, azután [[Baja|Baján]], [[Pécs]]ett (hol Garay és Frankenburg voltak iskolatársai; innét betegeskedése miatt atyja hazavitte), majd [[Buda (történelmi település)|Budán]] folytatta tanulmányait. Neveltetése, saját nyilatkozata szerint, német volt. [[1829]]-ben a [[ELTE|pesti egyetem]]re logikusnak iratkozott be, hol atyja egy elszegényedett öreg házaspárnál Halmyéknál vett ki számára lakást, s az ifjú beleszeretett Halmyék rendkívül szép és művelt leányába Karolinába, s a magyar irodalomért lelkesedő magyar leány is erősen buzdította az ifjút annak megismerésére. Nagy Ignác ekkor minden addigi irodalmi kísérletét megsemmisítette, lemondott a német írói ábrándokról és magyar író lett.

[[1831]]. [[október 10.]] a királyi kamaránál lépett hivatalba mint gratuitus practicans. [[1833]]-ban practicans stipendiatus lett 80 forint évi ösztöndíjjal. A minősítési táblázat szerint tehetséges és szorgalmas volt; nyelvismeretei: magyar, német, latin, olasz és horvát, később a francia és angol nyelvben is tökéletesítette magát. Ekkor nőül vette Karolináját atyja tudta nélkül; (atyját, midőn Pestre utazván, ezt megtudta, gutaütés érte s a nélkül, hogy fiának megbocsátott volna, 1837. ápr. 4. meghalt). Lehet, hogy ezen családi tragédia tette olyan komollyá egész életére Nagy Ignácot, legalább több kortársa állítja, hogy sohasem látták mosolyogni. Hivatalában lassan haladt előre, [[1835]]-ben accessista lett s [[1838]]-ban ingrossistának (számjegyzőnek) nevezték ki. Fizetése, mint maga mondja, 450 forint volt és ingrossista maradt [[1848]]-ig, mikor pénzügyminiszteri fogalmazó lett (1848. végéig).

 

Cikkei, beszélyei, költeményei, színművei a következő hírlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: ''Regélő'' (1833–34. költemények, adoma, ballada s beszélyek); ''[[Rajzolatok]]'' (1835–36. beszélyek, humoreszkek, útirajzok és apróságok); ''Társalkodó'' (1835–37. beszélyek, humor és más czikkek, költ., 1836. szept.-től a lap segédszerkesztője); '''Jelenkor''' (1837. A fővárosi újdonságok első rendes rovatát ő alapította meg hirlapirodalmunkban és ő volt e lapnál a fővárosi élet első krónikása; ő mindig a [[Széchenyi István|Széchenyi]] eszméinek híve volt); ''Hajnal'' (1838); ''Athenaeum'' (1838–43. beszélyek, könyvism.); Részvét Gyöngyei (1838. A hősök, ered. vígj. 1 felv., N. I. vígjátékai közt Sobri cz.); ''Emlény'' (1841); ''Nemzeti Almanach'' (1841. Vendégszerep, vigj. 1 felv., 1852. A vetélytárs, ered. vigj. 1 felv.); ''Kisfaludy-Társaság Évlapjai'' (IV. 1844. Az agglegény, torzkép az életből, székfoglaló); Szivárvány (1844. torzkép); Aradi Vészlapok (1844. életkép); ''Budapesti Hiradó'' (1844. júliustól, mikor a lap megalakult, N. is munkatársa lett és a fővárosi újdonságokat Budapesti Hírharang czímen Q jegy alatt folytatta; eleinte minden számba írta, aztán hetenként kétszer, 1846-tól háromszor, 1847. nov. a B. Hiradó szerkesztősége az országgyűlés alatt Pozsonyban székelt, de N. Pesten maradt és tovább írta ujdonságait, 1848. márcz. írta az utolsó hírharangot); írt a ''Pesti Divatlap''ba (1844–48), az [[Életkép]]ekbe (1844–45., Ármány és szerelem, farsangi tréfa. 1847–48); a ''Honderű''be (1844., 1847), a ''Budapesti Divatlap''ba (1848.); a Pesti Hirlapba (1849. jan. 3–23-ig tudósítások); a ''Hölgyfutár''ba (1489. beszélyke, 1851. 188–199. sz. Bizalmas jegyzetek, 258. sz. Előfizetési kiáltvány, 1854. 55. sz. Nyilatkozathoz és a Hirharang cz. rovatot folyton írta); Losonczi Pönix (I. 1851. Ünneplések).