„Boszorkányüldözés” változatai közötti eltérés

Magyarországon [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmán]] király híres boszorkánytörvénye ''(„Strigák''ról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék”) a [[12. század]] elejéről származik. Ezen törvény tiszteletben tartása szinte megakadályozta a néphiten alapuló boszorkánypereket a [[magyar történelem]] során, azokat a ''maleficák'' elleni eljárásokra korlátozva. Ám még ezekre is viszonylag ritkán került sor, eltekintve a [[16. század|16]]–[[18. század]] közötti zavaros időket. A három részre szakadt Magyarország, a vallásháborúk, illetve a Habsburg elnyomás évszázadaiban két nagyobb üldözési hullám zajlott. A boszorkányság vádja olykor férfiakat is sújtott, és egyes esetekben a politikai ellenfelek eltávolítását is szolgálta. A vallomásokat gyakran kínvallatással csikarták ki a vádlottakból. Az összesen mintegy ezer magyarországi boszorkányper egy része [[halálbüntetés|halálos ítélet]]tel, más részük enyhébb büntetéssel zárult. Szeged egyébként élenjáró volt a hazai boszorkányüldözésben, a Magyarországon lezajlott 124 boszorkánypernek több mint a felét itt folytatták le, és gyakran ártalmatlanul megvádoltakat is kínhalálba küldtek. 1728. július 23-án tizenkét embert, hat férfit és hat nőt égettek meg a Boszorkánysziget területén, köztük az akkor már 82 esztendős Rózsa Dánielt, a város leggazdagabb polgárát és egykori bíráját, valamint az őt vádoló bábaasszonyt, Kökényné Nagy Annát is. Az utolsó boszorkányégetés [[1756]]-ban volt Magyarországon. [[1768]]-ban [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia királynő]] betiltotta ezeket az eljárásokat.