„Narrátor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
23. sor:
A klasszikus bűnügyi regények között pl. [[Arthur Conan Doyle|Doyle ]] [[Sherlock Holmes]]-történeteit egy homodiegenetikus narrátor mondja el egyes szám első személyben, ő [[Dr. Watson]]. [[Agatha Christie]] [[Hercule Poirot|Poirot]]-történeteiben viszont többször szerepel egyes szám harmadik személyű heterodiegetikus narrátor (bár kivételek akadnak, pl. Doctor Sepphard alakja az ''[[Az Ackroyd-gyilkosság|Ackroyd-gyilkosság]]'' c. könyvében, sőt Christie néhány regényében [[#Váltott narráció|váltott narrációt]] is használ, mikor is az események egy-egy részét különböző első személyű narrátorok beszélik el).
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a heterodiegetikus narrátor szükségszerűen személytelenebb, pusztán a történettől, a cselekménytől van távolabb <ref>David Herman: ''[http://books.google.hu/books?id=DI_OAxyi_ssC&printsec=frontcover&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false The Cambridge Companion to Narrative]''. Google könyvekbeli elektronikus könyv. Hiv. beill. 2010. október 31.</ref>. [[Mihail Afanaszjevics Bulgakov|Mihail Bulgakov]] ''[[A Mester és Margarita|Mester és Margaritájának]]'' narrátora például nem jelenik meg a cselekményben, ugyanakkor higgadt, ironikus előadásmódja az I. könyv végén meglepetésszerűen érzelmi kitörésbe csap át, amikor az igaz, örök szerelem létezését tagadókról kezd el beszélni (akik „megérdemelnék, hogy kitépjék hazug nyelvüket”). [[Kodolányi János (író)|Kodolányi János]] ''[[Az égő csipkebokor]]'' c. regényében [[Mózes]] történetét pedig egy, az író által konstruált huszadik századi, a cselekmény után évszázadokkal élő (vagyis heterodiegetikus) [[rabbi]] mondja el egyik tanítványának, de beleszőve a történetbe saját elképzeléseit, értékelését, elméleteit is.
=== A narráció nézőpontja szempontjából ===
| |||