„Székelyudvarhelyi Népszínház” változatai közötti eltérés

'''Székelyudvarhelyi Népszínház''' – Székelyudvarhely művelődési életében a 19. század fordulójára visszatekintő hagyománya van a színjátszásnak. Előbb az iskolai színjátszó csoportok vonták magukra a város közönségének érdeklődését, majd a műkedvelő – főképp az értelmiségi és iparos társadalomból verbuválódott – alkalmi együttesek mutattak be a városba látogató színtársulatok mellett is közönségérdeklődést kiváltó előadásokat.

 

 

1947-től az iparosok, értelmiségiek műkedvelő előadásainak hagyománya folytatódott a [[Balogh József]] vezette műkedvelő színjátszó csoporttal, amelynek az 1959-ben épült, megfelelő színpaddal és előadóteremmel is rendelkező városi [[Székelyudvarhelyi Művelődési Ház|Művelődési Ház]] adott új lendületet: a Székelyudvarhelyi Népszínház megalakulásáig eltelt 28 esztendőben összesen 42 darab bemutatására került sor, amelyekkel a műkedvelő együttes vidéki kiszállásokat is vállalt, s távolabbi országrészekbe is eljutva, összesen 55 helységben 749 előadást tartott.

A Székelyudvarhelyi Népszínház – továbbra is önkéntesekből toborzódott – társulata „évi 3–4 bemutatóra, 15–20 kiszállásra és 20–25 helyi előadásra volt képes – írja Szász-Mihálykó Mária. – Ami pedig nem kis teljesítmény, figyelembe véve, hogy minden egyes tagja dolgozott vagy tanult. Tehát nem ez volt az elsődleges az életében” (''Az én népszínházam.'' 11). 1989-ig összesen 24 felnőtt- és 3 gyermekbemutatót tartottak, s 10 évadban iktattak a műsorba [[kabaré]]- vagy varieté-előadást. A hazai szerzők sorában Bajor Andort, Bán Miklóst, Bogdán Kálmánt, Bokor Ferencet, Flórián Lászlót, Huszár Sándort, Kocsis Istvánt, [[Marton Lili]]t, Mihály Imrét, Méhes Györgyöt, Salamon Andrást, [[Tomcsa Sándor]]t és Zágoni Attilát említi a színház történetének írója. A magyar dráma klasszikus repertoárjából például [[Szigligeti Ede]] ''Liliomfi'', [[Móricz Zsigmond]] ''Sári bíró'', [[Bródy Sándor]] ''A tanítónő'', Kodály Zoltán – Balázs Béla: ''Cinka Panna'', Nóti Károly ''Szeressük egymást'' c. darabjai szerepeltek, a kortárs román irodalomból Ion Băieşu, Viorel Cacoveanu, Horia Lovinescu, Romulus Vulpescu, a világirodalomból Harold Pinter, Leonyid Zorin.

 

 

 

Az együttes rendszeresen kereste fel a szomszéd városokat és a környező településeket: összesen 55 településen léptek fel, a szereplők száma, a fennállásának egész időszakát tekintve, 248 volt. Csak az 1977–79 közötti adatokat idézzük: e két évadban összesen 106 előadást tartottak, közel 38 000 nézőszámmal. Számos bemutatójukról készült rádió- vagy tévéfelvétel, amelyeket a marosvásárhelyi rádió, illetve a bukaresti tv magyar adása sugárzott.

 

 

A számszerű adatokon túl a Székelyudvarhelyi Népszínház számottevő művészi sikereket is aratott: már a megalakulás évében meghívást kapott a [[sepsiszentgyörgy]]i Színházi Kollokviumra, ahol a bemutatott darabot (Huszár Sándor: ''Jött egy lány…'') a zsűri felállva nyílt színi tapssal jutalmazta. Az Arad megyei [[Mácsa|Mácsán]] 1983-ban megrendezett Szatíra- és Humorfesztiválon az együttes elnyerte az aradi magyar napilap, a [[Vörös Lobogó]] díját. A [[1980-as évek]] második felében a Székelyudvarhelyi Népszínházra is teljes súlyával nehezedett a politikai beavatkozás: előadások mentek át a többszörös „vizionálás” kálváriáin, kényszerű szöveg- és címváltoztatásokat kellett vállalniuk, s akadt olyan darab, amelynek bemutatását végképp betiltották.