„Ekloga” változatai közötti eltérés

Az antik ekloga különösen kedvelt témái: a [[szerelem]] és az [[erotika]].

 

Ezt a formát a latinság nagy költője, [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]] megújítja, sőt új tartalmakkal is megtölti. Bukolikus költeményei közül tízet választott kiadásra, innen a [[műfaj]] elnevezése: ekloga, mely az ógörög ''eklogé'' (szemelvény, válogatás) szóból származik. Az ő műveiben már nem valódi, hanem [[allegória|allegorikus]] pásztorok szerepelnek, megszólalók valójában költők, filozófusok. Kezén lesz az ekloga az aranykor virágzásának műfaja.

 

 

A [[magyar irodalom]]ban a pásztori költészet komoly hatással volt [[Balassi Bálint]], [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]], [[Csokonai Vitéz Mihály]] műveire. [[Radnóti Miklós]] költészetében válik az ekloga az életmű reprezentatív műfajává, kifejezve a személyes sors, a költői feladat, a társadalmi-politikai helyzet legfontosabb problémáit. A Száll a tavasz…(Előhang az Eclogákhoz…, 1942), valamint az első, a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hetedik és a nyolcadik ecloga a [[ciklus (művészet)|ciklus]] befejezetlensége ellenére is a [[világirodalom]] egyik legnagyobb szabású vállalkozása ebben a műfajban.

 

== Források ==

*[[A Pallas nagy lexikona]]

*[[Révai nagy lexikona]]

 

[[Kategória:Költői műfajok]]