„Jazz (Queen-album)” változatai közötti eltérés

Október 31-én, Halloween napján, az együttes nagyszabású partit adott, így ünnepelve az album felvételeinek elkészültét. Az ünnepség később híressé és hírhedtté, az együttes történetének egyik leginkább vitatott pontjává vált. A partit a [[New Orleans]]-i Fairmont Hotelban tartották, mintegy négyszáz meghívottal (az együttes sajtósát még azzal is megbízták, hogy járjon végig a francia negyed klubjaiban, és szedjen össze „minden elérhető nyomoroncot”), rendkívül extravagáns környezetben. Az együttes mindkét kiadója, az [[EMI]] és az [[Elektra Records|Elektra]] képviselőit is meghívták. Évek elteltével sem teljesen tisztázott, hogy mi igaz a híresztelésekből, mindenesetre az elkövetkezendő hetekben a sajtó beszámolt róla, hogy a vendégek szórakoztatására sztriptíz táncosokat, tűznyelőket és kígyóbűvölőket hozattak, a pezsgős tálcákat félmeztelen pincérnők szállították, és egy sötét szobát is kialakítottak, hogy a cégvezetők elvonulhassanak a [[gruppi]]kkal. Mark Mehler, a ''[[Circus (magazin)|Circus]]'' magazin tudósítója így írt az eseményről: „Hirtelen megjelent egy csapat sztriptíztáncos. Közönséges, nagyseggű nők, kígyóbűvölők, transzvesztiták, mindenféle bizarr figura virágfüzérrel a nyakában, és elkezdtek peckesen föl-alá járkálni… Három hájas fekete nő vékony tangabugyiban riszálta magát, egy másik pedig azzal szórakoztatta a hápogó nagyérdeműt, hogy cigarettát dugott az erre a célra legritkábban használt egyik testnyílásába.”{{h|Sutcliffe|2010|pp=119–121}} Jelentések szerint a mulatság összesen 200 ezer fontba került. Az évek folyamán a legenda csak növekedett, olyan híresztelések kerültek napvilágra, hogy hermafrodita törpék és meztelen iszapbirkózó lányok is jelen voltak, nyílt orgia zajlott, valamint, hogy tálcákon előre kikészítették a kokain csíkokat, és azt kínálgatták körbe. Bob Mercer, az EMI osztályvezetője is cáfolta a törpékről és a kokainról szóló híreszteléseket.{{h|Gunn–Jenkins|1992|pp=119–120}}{{h|Blake|2010|pp=219–220}} Taylor később azt mondta, hogy az utóbbi túlzó állítások nem igazak, bár sok minden, amit híresztelnek, valóban meg is történt. Nem túl meggyőzően így cáfolta a kokaint felszolgáló törpéket: „Nem igaz. Vagy ha igen, és semmit sem láttam belőle. Egyébként lehet, hogy megtörtént.”<ref name="mojo"/>

 

 

Még az 1977-es európai turnéjuk során látogatott el May és Taylor a [[Checkpoint Charlie]]-hoz, hogy megnézzék Kelet-Berlint. Taylor akkor látta meg azt a graffitit a berlini falon, amely az ihletet adta az album borítójához.{{h|Sutcliffe|2010|p=117}} A belső borítón a Mountain Studiosban az együttes felszereléséről készült fénykép volt látható, ezen tizennégy gitár, két dobfelszerelés, egy hangversenyzongora és egy nagy gong szerepelt. Volt még egy kihajtható nagy poszter is a borítóban, amely a meztelen kerékpáros nőkről készült csoportképet ábrázolta. Amerikában ebből probléma lett, ezért az ottani későbbi kiadásokban már csak egy kupon volt, amellyel igény esetén meg lehetett rendelni a posztert.{{h|Gunn–Jenkins|1992|p=120}} A kiadó csalódott volt a borító miatt és nem örült a címnek sem, mert féltek, hogy a vásárlók azt hiszik, hogy az együttes a dzsessz felé fordult, és ez esetleg visszaveti a vásárlókedvet.{{h|Blake|2010|p=225}}

|-

|[[Robert Christgau]]

|-

|''[[Creem]]''

|-

|''[[Rolling Stone Album Guide|RS Album Guide]]''

|-

|''[[Chicago Sun-Times]]''

|-

|[[Allmusic]]

|}

Megjelenésekor javarészt elmarasztaló és rosszindulatú kritikák érték. Negatívan írt róla az ''[[New Musical Express|NME]]'' – „ha vannak siket rokonaid, karácsonyi ajándékként megvehetnéd nekik ezt a gyenge Gilbert & Sullivan-utánzatot” – és a ''[[Sounds]]'' is – „szeretném éppúgy kedvelni a Queent, mint a hetvenes évek elején, de lehetetlen”.{{h|Gunn–Jenkins|1992|pp=120–121}} [[Robert Christgau]] közepesre értékelte, megjegyezte, hogy „a címe ellenére nem teljesen undorító”, és hogy a „Bicycle Race” még vicces is.<ref name="rc"/> [[Dave Marsh]], a ''[[Rolling Stone]]'' kritikusa később hírhedtté való, egészen rosszindulatú kritikáját így összegezte: „Bármit állítanak, a Queen nem csak azért van itt, hogy szórakoztasson. Ez az együttes elérte, hogy tisztán látszódjon, ki a felsőbbrendű és ki az alsóbbrendű. Himnusza, a »[[We Will Rock You]]« egy harci induló: »nem te ringatsz el minket, mi ringatunk el téged«. Valóban, a Queen lehet az első fasiszta rockzenekar. Az egésztől csodálkozás fog el, hogyan viselheti el bárki is ezeket a szerencsétleneket és a szennyes ötleteiket.”<ref name="rs"/> (Nem sokkal később, az 1979-es ''[[Rolling Stone Album Guide]]'' kiadványban már enyhült Marsh véleménye, a ''Jazz''t „egy újabb bombasztikus bohózatnak” nevezte.)<ref>{{cite book|title=[[Rolling Stone Album Guide|The New Rolling Stone Record Guide]]|publisher=Random House|year=1983|author=[[Dave Marsh|Marsh, Dave]] – Swenson, John|isbn=978-039-472-107-1|pages=408}}</ref> Mitchell Cohen, a ''[[Creem]]'' magazin írója is nagyon rossz véleménnyel volt a lemezről: „Még mindig megvetem a Queent, de a ''Jazz''en hallható zene annyira abszurd és unalmas, tele buta ötletekkel és másolt attitűddel, hogy lehetetlen komolyan venni. […] Talán azt hiszik, hogy vicces ez a leplezetlen leereszkedés és az operai manírok, […] de számomra egyáltalán nem az.”<ref name="creem"/> Az amerikai ''[[Billboard]]'' magazin jóval kedvezőbben írt róla, megjegyezte, hogy Roy Thomas Baker visszatérésével a lemez a Queen korábbi munkáit idézi, hogy a dalok ismét feszegetik a stílusbeli határokat, és a mások által sokat szidott „Fat Bottomed Girls” és „Bicycle Race” dalokat a lemez legjobbjainak nevezte.<ref>{{cite journal|title=Jazz|year=1978|journal=[[Billboard]]}}</ref>

|align="center"|Anglia

|align="center"|2

|align="center"|100&nbsp;000+

|-

|align="center"|Amerika

|align="center"|6

|align="center"|1&nbsp;000&nbsp;000+

|-

|align="center"|Ausztria

|align="center"|8

|align="center"|10&nbsp;000+

|-

|align="center"|Franciaország

|align="center"|2

|align="center"|100&nbsp;000+

|-

|align="center"|Hollandia

|align="center"|4

|align="center"|50&nbsp;000+

|-

|align="center"|Németország

|align="center"|5

|align="center"|250&nbsp;000+

|-

|align="center"|Svájc

|align="center"|—

|align="center"|30&nbsp;000+

|-