„Ivan Dmitrijevics Papanyin” változatai közötti eltérés

A [[Krím]]ben, tengerész családban született. Az [[első világháború]] kitöréséig vasesztergályosként dolgozott, majd [[1914]]-ben besorozták a haditengerészethez. [[1917]]-ben csatlakozott a [[1917-es októberi orosz forradalom|Nagy Októberi Szocialista Forradalom]]hoz, majd részt vett az azt követő polgárháborúban is [[Ukrajna|Ukrajnában]], ahol a szovjetek oldalán harcolt. [[1920]]-ban a [[Krím|Krími-félszigetre]] küldték, ahol az volt a feladata, hogy gerilla-harcot folytasson [[Pjotr Nyikolajevics Wrangel|Wrangel]] csapatai ellen. [[1923]] és [[1932]] között a szovjet államigazgatásban dolgozott, elsősorban a hírközlés területén (pl. posta). 1931-ben részt vett a ''Maligin'' jégtörőn, a [[Ferenc József-föld]]re vezetett expedícióban. Ekkor találkozott először [[Nyikolaj Vasziljevics Pinyegin|Pinyegin]] orosz sarkutazóval. [[1932]]–[[1933]]-ban egy a Ferenc József-földön telelő kutató csoportnak volt a vezetője. [[1934]]–[[1935]]-ban a [[Cseljuszkin-fok]]on működő sarki megfigyelő állomást vezette.

 

 

A nemzetközi tudományos világ is érdeklődéssel figyelte útjukat, és a második világháborút követő években több hasonló expedíciót is szervezetek az [[Arktisz]]t körülvevő jégvilág felderítésére; ezen vállalkozásokat az úttörő, szovjet sarkutazók tiszteletére „Északi-sark–2, –3” stb. néven nevezték. [[1939]] és [[1946]] között az északi hajózási kereskedelmi utak fenntartásáért volt a felelős, amelyek kulcsfontosságú szerephez jutottak a németek ellen viselt háborúban. 1940-ben másodszor kapta meg a ''Szovjetunió Hőse'' kitüntetést, amiért megszervezte a ''[[Sedov]]'' jégtörő megmentését. [[1948]] és [[1951]] között az Oceanológiai Intézetet vezette, majd 1951-től haláláig (1986-ig) a [[Szovjet Tudományos Akadémia]] tengeri expedíciókkal foglalkozó osztályának volt az igazgatója.