Wikipédia

„Johann Friedrich Unger” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Maszat7 (vitalap | szerkesztései)
50 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
Maszat7 (vitalap | szerkesztései)
50 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[File:Unger Typografiebeispiel 1787.jpg|thumb|Unger-féle tipográfia még 1787-ből]]
'''Johann Friedrich Unger''' ([[Berlin]], [[1753]]. augusztus ? – Berlin, [[1804]]. december 26.)<ref name="Berliner_Klassik">[http://www.berliner-klassik.de/forschung/publizistik-und-verlagswesen-um-1800/verleger-verlagshaeuser/unger Johann Friedrich Unger életrajza a Berliner Klassik című projekt honlapján]</ref> [[Németország|német]] fametsző, [[nyomda|nyomdász]], kiadó és [[betűöntés|betűöntő]].<ref name="Funke_51"> Funke, Fritz: Könyvismeret : könyvtörténeti áttekintés. Budapest: Osiris Kiadó, 2005. 51. p.</ref> A kiadói központként is jelentőssé váló [[Porosz Királyság|porosz]] főváros, Berlin könyviparának kiemelkedő személyisége,<ref name="Funke_195"> Funke, Fritz: Könyvismeret : könyvtörténeti áttekintés. Budapest: Osiris Kiadó, 2005. 195. p.</ref> a [[klasszicizmus|klasszicista]] könyvművészet egyik jelentős képviselője,<ref name="Fülöp_72"> Fülöp Géza: A könyvkultúra a könyvnyomtatás kézműipari időszakában : Gutenbergtől a francia forradalomig. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998. 72. p.</ref> aki saját tervezésű [[fraktur|fraktúrjáról]] is nevezetes.<ref name="Keki_irastört_146"> Kéki Béla: Az írás története : a kezdetektől a nyomdabetűig. Budapest: Vince Kiadó, 2002. 146. p.</ref> Neve Johann Friedrich Gottlieb Unger formában is előfordul.<ref name="Funke_195"/>
 
==Élete==
Johann Friedrich Unger a Berlinben letelepedett nyomdász,<ref name="Funke_195"/> [[Johann Georg Unger]] és felesége, [[Susanna Katharina]] ötödik fia. Születésének pontos napja ismeretlen, csupán keresztelésének időpontja maradt fent, ez 1753. augusztus 26.<ref name="Berliner_Klassik"/> Apja mesterségét a [[Georg Jakob Decker]]-féle udvari nyomdában tanulta ki. Tevékenységi köre bővítése érdekében elsajátította az akkoriban újra virágkorát élő [[fametszet|fametszést]] is.<ref name="Funke_195"/> [[1779]]-ben kérelmet nyújtott be egy saját nyomda alapítására, amelyre [[1780]] januárjában engedélyt is kapott.<ref name="Berliner_Klassik"/> Még abban az évben megnyitotta nyomdáját,<ref name="Funke_195"/> melyet később egy kiadói könyvkereskedéssel bővített.<ref name="Berliner_Klassik"/>
 
[[1784]]-től próbálkozott azzal, hogy engedélyt kapjon egy [[újság]] kiadására, amely az első berlini napilap lett volna. A kérelmét azonban mindig elutasították, mivel a két meglévő berlini újságot ([[Vossische Zeitung]] illetve [[Haude & Spenerschen Berlinischen Nachrichten]]) elegendőnek találták, és egy újabb újság már túl nagy terhet rótt volna a [[cenzor|cenzorra]]. Mindenesetre [[1802]]-ben Unger társtulajdonosa lett a Vossische Zeitungnak.<ref name="Berliner_Klassik"/>
 
[[1788]]-ban a Művészetek Akadémiájának (Akademie der Künste) nyomdásza, majd két évvel később, [[1790]]-ben tagja is lett. [[1800]]-tól pedig már mint a fametszőművészet professzora tanított. A fellendülő kiadóvállalat mellett [[1791]]-től betűöntödét is üzemeltetett.<ref name="Funke_195"/> Amellett, hogy a Tudományos Akadémia (Akademie der Wissenschaften) összes írásának kiadója volt, [[1794]]-ben még megkapta valamennyi [[poroszok|porosz]] naptár nyomtatásának és terjesztésének az akadémiai jogát is. [[1798]]-ban elkezdte egy saját bankjegyöntöde felépítését.
 
[[1785]]-ben feleségül vette [[Friederike Helene Rothenburg]] írónőt, aki már 1784-ben a ''Julchen Grünthal'' című regényével ismertséget szerzett. Unger halála után felesége vezette tovább a kiadót, de nagyon kevés sikerrel. Nem tudta fenntartani az eladósodott vállalkozást, így egyes források szerint [[1811]]-ben,<ref name="Berliner_Klassik"/> míg mások szerint már [[1809]]-ben<ref name="Funke_195"/> csődbe ment.
 
==Munkássága==
A betűöntésben – különösen a fraktúr megújításában (Unger-fraktúr) – játszott kiemelkedő szerepén túl Unger a német klasszikus művekszerzők műveinek nyomdászaként és kiadójaként is jelentőset alkotott. Célja avolt klasszikusugyanis szerzők műveinekmunkáik méltó formában való közreadása volt. Számos alkotást jelentetett meg híres íróktól és költőktől, például:
*[[Johann Wolfgang von Goethe]]: ''A római karnevál'' (''Das römische Carneval''), [[1789]]
*Johann Wolfgang von Goethe: ''Wilhelm Meister tanulóévei'' (''Wilhelm Meisters Lehrjahre''), [[1795]]-[[1796]]
18. sor:
*[[Friedrich Schiller]]: ''Az orléansi szűz'' (''Die Jungfrau von Orléans''), 1802<ref name="Keki_irastört_145"> Kéki Béla: Az írás története : a kezdetektől a nyomdabetűig. Budapest: Vince Kiadó, 2002. 145. p.</ref>
*[[August Wilhelm Schlegel]] [[Shakespeare]]-fordítása, [[1797]] és [[1810]] között
*[[Friedrich Schleiermacher]]: ''A vallásról. Beszédek a műveltekhezvallást megvetőimegvető közöttművelt közönséghez'' (''Über die Religion. Reden an die Gebildeten unter ihren Verächtern''), [[1799]]<ref name="Funke_195"/>
 
Unger saját maga kiadójaként és íróként is tevékeny volt. Első két [[publikáció|publikációja]], amelyekben művészetének mesterfogásait lefektette, [[1779]]-ben jelent meg. A ''Sechs Figuren für die Liebhaber der schönen Künste'' [[Breslau|Breslauban]], míg a ''Schattenrisse sechs Berlinischer Gelehrter in Holz geschnitten'' Berlinben került kiadásra.<ref name="Deutsche_Biographie">[http://www.deutsche-biographie.de/sfz83363.html Johann Friedrich Unger életrajza a Deutsche Biographie honlapján]</ref>
 
==Kapcsolata Goethével és Schillerrel==
Unger Goethével [[Lipcse|Lipcsében]] ismerkedett meg 1800-ban. Üzleti kapcsolatban is álltak, Goethea költő több munkája is nála jelent meg. Emellett természettudományos írásainak is szívesen lett volna kiadója. A Goethe által felkínált ''Wilhelm Meister'' [[francia nyelv|francia]] fordítást azonban Unger elutasította, viszont szívesen lett volna a költő természettudományos írásainak is kiadója.
 
Schillerrel Unger közelebbi, személyes kapcsolatban állt. Nála jelent meg Schiller sógornőjének ''Liliom Ágnes'' című regénye is. Unger ajándékokat küldött, beszerzéseket intézett Schiller számára, és késznek mutatkozott annak színházi darabjait is értékesíteni – ezzel azonban nem volt szerencséje.<ref name="Deutsche_Biographie"/>
29. sor:
==Az Unger-fraktúr==
[[Fájl:Unger-fraktúr 1.jpg|bélyegkép|Részlet a legelső Unger-fraktúrral nyomtatott kiadványból, Karl Philipp Moritz ''Die neue Cecilia'' című művéből (1794)]]
A fraktúr betű a [[18. század|18. században]] a [[rézmetszet|rézmetszés]]-technika hatására hanyatlásnak indult. A klasszicizáló könyvstílus hódításával egyidejűleg a fraktúr átalakításának kérdése is előtérbe került. Az ízlés fejlődése ugyanis a [[16. század|16. századi]] fraktúrt és annak elefántormánynak nevezett díszítéseit is meghaladottá tette. AzA [[újklassszicizmusneoklasszicizmus|újklasszikusneoklasszikus]] ízlés idegenkedett ettől a [[betűtípus|betűtípustól]], így helyette lassanként egyre gyakrabban használták az [[antikva|antikvát]] Németországban is. Hamarosan dönteni kellett az antikva és a fraktúr alkalmazása között.<ref name="Keki_konyvtort_95"> Kéki Béla: Könyvtörténet. Budapest: Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1954. 95. p.</ref>
 
Az antikva-fraktúr vita nemcsak a német közvéleményt osztotta meg, hanem még a szakemberek között is vitát váltott ki. Voltak olyanok, akik egyenesen a fraktúr típus nyomdai száműzését javasolták<ref name="Galli_180"> Galli Katalin: A könyv története. (II. kötet: 1500-tól a 20. század közepéig). Budapest: Hatágú Síp Alapítvány, 2004-2005. 180. p.</ref> (például [[Jacob Grimm|JakobJacob Grimm]]),<ref name="Keki_irastört_147"> Kéki Béla: Az írás története : a kezdetektől a nyomdabetűig. Budapest: Vince Kiadó, 2002. 147. p.</ref> míg mások a nemzeti hagyományok megőrzése miatt is ragaszkodtak a tipikus német betűtípushoz.<ref name="Galli_180"/>
 
A vitát végül Goethe és Schiller döntötte el – a fraktúr javára. Azonban a régi fraktúr – [[John Baskerville|Baskerville]], a [[Didot-család|Didot]]-k és [[Giambattista Bodoni|Bodoni]] betűinek ismeretében – nem felelt meg az igényeknek, ezért le kellett egyszerűsíteni.<ref name=" Keki_konyvtort_95"/> Ennek érdekében először is meg kellett szüntetni a fraktúr hírhedt elefántormányait, lefaragni a csúcsokat és hegyecskéket, valamint megrövidíteni a nyúlványokat. Az így megtisztított [[betűszem|betűszemen]] ezt követően már csak a szögletek antikvás legömbölyítése maradt hátra.<ref name="Varkonyi_410"> Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története. Budapest: Széphalom Könyvműhely, 2001. 410. p.</ref>
 
Az első kísérletek a fraktúr megújítására 1790-ben [[Joachim Heinrich Campe]] és [[Georg Gollner]] [[Halle an der Saale|hallei]] vésnök és betűművesbetűmetsző nevéhez kötődnek.<ref name="Funke_56"> Funke, Fritz: Könyvismeret : könyvtörténeti áttekintés. Budapest: Osiris Kiadó, 2005. 56. p.</ref> Próbálkozásaik azonban nem arattak sikert, betűik ''„kissé vaskosak, tömpék, nyomottak, szóképeik sűrűek”''<ref name="Varkonyi_410"/> voltak. Ez a sikertelenség azonban felkeltette Unger figyelmét és újabb megoldási lehetőségek keresésére ösztönözte.
 
Igaz, Unger nem volt [[betűmetszés|betűmetsző]], de az egyetemes tehetségű [[tipográfus|tipográfusok]] közé tartozott, könnyedén felismerte a problémák lényegét és kapcsolatait, szellemi kérdésekben pedig a haladó nézeteket képviselte.<ref name="Varkonyi_410"/> Mivel azonban nem értett a betűmetszéshez, ezért súlyos pénzek ellenében [[Firmin Didot]]-val – az antikva mesterével – kötött szerződést<ref name="Varkonyi_410-411"> Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története. Budapest: Széphalom Könyvműhely, 2001. p. 410-411.</ref> a leegyszerűsített, új ízlésnek megfelelő fraktúr betű három fokozatban való elkészítésére.<ref name="Keki_irastört_145"/> Viszont Didot [[Párizs|Párizsban]] három változatban is elkészített betűsorozata használhatatlannak bizonyult,<ref name=" Keki_konyvtort_95"/> senki sem fogadta el. Didot nem teljesen értette meg a gót betűt, ráadásul finom érzékű művész lévén nem is változtatott rajta erőszakosan. Így fraktúrja ''„nehézkes, döcögős, kanyargós lett, emellett pedig szögletes is maradt”'' – összképében tehát harmóniátlanra sikeredett.<ref name="Varkonyi_411"> Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története. Budapest: Széphalom Könyvműhely, 2001. 411. p.</ref>
44. sor:
 
[[Fájl:Unger-fraktúr 2.jpg|bélyegkép|Unger-fraktúrral nyomtatott szövegrészlet 1794 körülről]]
Unger eredeti betűkészlete változatos utakon [[Hollandia|Hollandiába]] került, [[Carl Ernst Poeschel]] [[HarlemHaarlem|HarlembenHaarlemben]] talált rá [[1906]]-ban, s minden további nélkül újra használni kezdte.<ref name="Varkonyi_412"/> Emellett [[Hermann Berthold]] és [[David Stempel]] betűöntödéi is forgalomba hozták. Az Unger-fraktúr Németországban hosszú időn át kedvelt betűtípus volt, ám a [[20. század|20. században]] az antikva a [[német nyelv|német]] nyelvterületeken is egyre nagyobb teret hódított.<ref name="Funke_56"/> A német [[szépirodalom]] viszont még a múlt században is használta.<ref name="Galli_180"/> A fraktúrt ma már csak kivételes esetekben alkalmazzák.<ref name="Fulop_77"/> Azonban az Unger-típus még napjainkban is minden fraktúrváltozat apjának tekinthető.<ref name="Varkonyi_412"/>
 
==Jegyzetek==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Johann_Friedrich_Unger”