„Az általános érzéstelenítés története” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a 4 bites, n elemű stb. kötőjel nélkül; OH 411. (helyesírási javítás kézi ellenőrzéssel)
56. sor:
[[Középkor]]i arab és [[Perzsák|perzsa]] orvosok lehettek az elsők, akik szájon át és beléllegzéssel adagolt érzéstelenítőket alkalmaztak. [[Firdauszí]] persza költő (940–1020) az [[Abbászida Kalifátus]] idején élt és ''[[Sáhnáme]]'' című költeményében leír egy császármetszést, amelyet Rudábán hajtottak végre. A műtét előtt érzéstelenítés gyanánt egy különleges bort itattak a nővel, amit egy [[Zoroasztrizmus|zoroasztriánus]] készített el.{{refhely|Gordon1949}} Bár a '' Sáhnáme '' a perzsa mondavilágra épül, a fenti részlet arról tanúskodik, hogy az általános érzéstelenítés elve már megjelent az ókori Perzsiában, még akkor is, ha megvalósítása feltehetően nem volt minden esetben sikeres.
 
A [[Damaszkusz]]ban született [[Abu al-Kaszim al-Zahrávi]] (936-1013) sebész, aki [[Andalúzia|Andalúziában]] élt, Kr.u. 1000-ben kiadta 30- kötetes [[al-Taszríf|'''Kitab al-Taszríf''' (Orvosi ismeretek)]] című művét. Az értekezés orvosi tüneteket, kezeléseket, farmakológiai leírásokat tartalmaz, míg utolsó kötete olyan sebészeti műszereket és eljárásokat ismertet, amelyről sokáig azt hitték, hogy a modern orvostudomány vívmányai. Többek között ebben a könyvbe ír a műtétek során használt általános érzéstelenítés használatáról. [[Avicenna]] vagy Ibn Szína kb. 1020 körül számolt be a belélegezhető altatókról a '''Kánon''' (''al-Kánún fí Tíb'', Az orvoslás tövénye) című művében. A Kánon megemlíti az „altató szivacsot”, amelyet aromákkal és narkotikumokkal itattak át és a műtét alatt a beteg orra alá kellett tartani.{{refhely|Skinner2008}} A szintén andalúziai [[Ibn Zúr]] vagy Avenzoar (1091–1161) 12. századi főművében, az '''al-Taiszír'''-ban szintén beszámol az általános érzéstelenítés használatáról. Ez a három orvos feltehetően jó példa arra, hogy a középkori muszlim orvostudmányban széles körben elterjedt lehetett a narkotikumokkal átitatott szivacsok és a belélegezhető érzéstelenítők használata.{{refhely|Ajram1992||Hunke1969}} Az ópium Kisázsiából érkezett Európába a 10. és 13. század között.{{refhely|Kritikos1967-2}}
 
Angliában 1200 és 1500 között egy ''dwale'' nevű keveréket használtak fájdalomcsillapításra.<ref name="ncbi.nlm.nih.gov">http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1127089/</ref> Ez a keverék [[Epe|epét]], [[ópim]]ot, [[Saláta|salátát]], [[Fehér földitök]] és [[Foltos bürök|bürök]] kivonatát tartalmazta.<ref name="ncbi.nlm.nih.gov"/> Elsősorban a bürök, illetve a többi összetevő együttes, mérgező hatásának köszönhetően, a beteg gyakran még a műtét alatt meghalt. Abban az esetben, ha mégis túlélték a beavatkozást, az orvosok úgy élesztették fel a pácienseket, hogy ecetet és sót dörzsöltek az arcukra.<ref name="ncbi.nlm.nih.gov"/> A dwale számos irodalmi forrásban is felbukkan, többek között [[William Shakespeare|Shakespeare]] [[Hamlet]]jében és [[John Keats]] ''Óda a csalogányhoz'' című költeményében.<ref name="ncbi.nlm.nih.gov"/>