„Szent Korona-tan” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
szórend |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Fájl:Crown, Sword and Globus Cruciger of Hungary2.jpg|400px|bélyegkép|A Szent Korona az [[Országház]] kupolacsarnokában]]
A '''Szent Korona-tan''' (változó formákban is használva: ''Szentkorona-tan, szentkorona-eszme, szentkoronatan'') az a középkorban kialakult magyar hagyomány, amely az addig még nem létező államelméletet pótolva, a [[Szent Korona]]„testének” elképzelésében hozta létre a király személyétől független magyar államiság fogalmát, amelynek része, „tagja” volt – maga az uralkodó mellett – egyrészt a [[Magyar Királyság]] területe, másrészt pedig az uralkodó osztály. Ez az eszmerendszer hosszú időn keresztül [[Magyarország]] történelmi, íratlan [[alkotmány]]ának alapját képezte, erre épült a magyar állam eszméje.
{{lásdmég|Magyar történelmi alkotmány}} Ma is befolyást gyakorol az alkotmányos közgondolkodásra. A [[Szent Korona|korona]] elvont fogalmának kialakulása után, azon kezdetben Nyugat-Európában és Magyarországon egyaránt az uralkodót értették, majd a [[Feudalizmus|feudális]] nagyurak megerősödésével a korona fogalma kiterjedt rájuk is, a korabeli organikus szemlélet szerint a „korona tagjává” váltak. A világi és egyházi főurak hatalma időnként odáig terjedt, hogy a korona fogalmát függetleníteni tudták az uralkodótól, mintegy szembeállították vele. Az erősebb uralkodók viszont a koronának a szűkebben vett, csak a királyra vonatkozó értelmezését tudták erősíteni. A [[14. század]]ban tovább szélesedett a Szent Korona értelmezése, és annak fogalmába belekerültek a bárók mellett általában a nemesek, a köznemesség is. Ezt a felfogást a 16. században [[Werbőczy István]] a [[Tripartitum]]ban rögzítette három évszázadra. Aztán az 1848-as [[jobbágyfelszabadítás]] eredményeképpen elméletileg minden magyar állampolgár a „Szent Korona tagjává” vált.
| |||