„Ezzelino da Romano” változatai közötti eltérés

II. Frigyes iránt mindvégig hűséggel viseltetett és Frigyes fiát, Konrádot is teljes odaadással támogatta olaszországi hadjárataiban. Kegyetlensége miatt a pápák átokkal sujtották, Fontana Fülöp pedig, Ravenna érseke, 1256-ban keresztes haddal támadta meg őt, s már Padovát is bevette, amikor Ezzelino a kereszteseket [[Torricella]] mellett 1258. szeptember 1-jén teljesen leverte. Ettől kezdve Ezzelino, aki a császár hivatalnokaitól már régebben függetlenítette magát, hatalmának csúcspontján állt, és [[Milano|Milanónak]] és egész Felső-Itáliának meghódítására készült. Azonban ellenfelei (köztük [[Velencei Köztársaság|Velence]]) sem nyugodtak; hatalmas szövetséges sereget toboroztak, mely az Adda és Oglio között 1259 állást foglalt. Ennek hirére Ezzelino a cassanoi hid visszafoglalására indult, de megsebesült és midőn egy gázlón nyomult át az Adda folyón, újra súlyosan megsebesült és az olaszok fogságába esett. Nem tudott beletörődni bukásába, ezért visszautasította az orvosságot és az ételt, és sebeit fölszaggatta. Tizennégy nappal később meghalt. Tetemét Soncino mellett, a puszta mezőn ásták el.

 

 

==Források==