„Margarethe hadművelet” változatai közötti eltérés

a
A szovjet hadszíntér 1942-es második éve több változást hozott az előzőhöz képest. A nyári német offenzíva már nem három (ahogy előző évben a ''[[Fall Blau]]''), csak egy fronton valósult meg ténylegesen közép-délkeleti irányokban. A [[június 28.|június 28-án]] megindított támadásban már a [[2. magyar hadsereg]] is szerepet vállalt ''Weichs hadseregcsoport''jában. A német offenzíva némi elakadást követően délkelet felé bontakozott ki, fő műveleti célként Sztálingrád és a kaukázusi olajmezők lettek kijelölve, amit az ősz kezdetén már el is értek. Azonban a szovjet vezetés körültekintő csapat-összpontosításának eredményeként a német vezetésű offenzívák az ősz végére végül befulladtak.
 
A déli, észak-afrikai hadszíntéren [[október 23.|október 23-án]] kezdődő [[második el-alameini csata]] sem zárult tengely-sikerrel, majd a [[november 8.|november 8-án]] induló [[Torch hadművelet]] végképp megpecsételte az Észak-Afrikában küzdő német–olasz csapatok sorsát, akik (a hátvéd) [[1943]]. [[május 13.|május 13-án]] kapituláltak [[Tunisz]]ban. A [[január 14.|január 14–16-ai]] [[Casablancai konferencia|casablancai konferencián]] [[Franklin D. Roosevelt|Roosevelt]], [[Winston Churchill|Churchill]] és [[Charles de Gaulle|De Gaulle]] tábornok írásba foglalta, hogy a tengelyhatalmaktól csak a ''„feltétel nélküli kapitulációt” (unconditional surrender)'' hajlandóak elfogadni, amihez [[május 1.|május 1-jén]] [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] is csatlakozott.
 
[[Fájl:Eastern Front 1943-08 to 1944-12.png|bélyegkép|jobbra|300px|A keleti front 1943. augusztus 1–1944. december 31. közötti térképvázlata]]