„Castor és Pollux (opera)” változatai közötti eltérés

A cselekmény leírása az 1754-ben átdolgozott változat alapján készült.

A két ikerfiú közül Pollux halhatatlan, mert Jupiter gyermeke, Castor apja azonban földi ember. Pollux és Castor is szerelmes Télairába, de a lány Castort szereti, Pollux viszont – erről nem tudva – feleségül szeretné venni. Castor szomorúancsüggedten búcsúzik a lánytól, inkább a száműzetést választja, minthogy szomorúságot okozzon fivérének. A búcsúnak fültanúja lesz Pollux, mire ő isés lemond a lányról, hogy ne tegye testvérét boldogtalanná. A spártaiak örömmel veszik Pollux önzetlenségét, és ünneplik az ifjú párt. Ekkor azonban az ikrek régi ellensége, Linceus megtámadja a palotát az embereivel, mert magának akarja megszerezni Télairát. A küzdelemben Castor meghal, és ezután a spártaiak pedig bosszúra szólítják fel Polluxot.

Télaira azt javasolja Polluxnak, hogy kérje apja, Jupiter segítségét Castor visszahozatalában. Pollux így is tesz, de az isten ebbe csak úgy megy bele, ha Castor helyett Pollux marad az alvilágban. Pollux ígya cserével is vállalja testvére megszabadítását.

Télaira biztatására Pollux legyőzimegérkezik az alvilág bejáratátkapujához, és legyőzi a bejáratot őrző démonokat, de ehhez igénybe veszikell vennie Merkúr segítségét is.

Castor magányosan bolyong az alvilágban, miközben folyton szerelme, Télaira jár az eszében. Megérkezik Pollux, de amikor Castor meghallja, miértmivel járna a jöttszabadulása, nem vállalja ezt az áldozatot. Hosszas rábeszélésre végül beleegyezik abba, hogy egyetlen napra visszatér a napvilágra.

A földön Télaira és Castor boldogan találkoznak egymással, de amikor a lány megtudja, hogy szerelmének vissza kell térnie a halottak birodalmába, teljesen kétségbe esik. Jupitert meghatja az ikrek egymás iránti szeretete, és visszaadja Pollux életét, ráadásul mindkettőjüket halhatatlanná teszi, és az égi csillagok közé helyezi őket, az [[ikrek csillagkép]] formájában.