„Corpus Juris Hungarici” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
Maga a Corpus Juris Hungarici cím kétféleképpen is értelmezhető. A szűkebb értelmezés szerint arról a konkrét műről van szó, amely 1848-ig összesen nyolc kiadást ért meg, és fokozatosan bővülve tartalmazta (egyebek mellett – erről majd később) az összes hatályos törvényt. Ezt a művet a korabeli jogfelfogás corpus claususnak, zárt testnek tekintette, ami röviden azt jelentette, hogy minden törvény hatályos, ami abban benne van, és semmi nem hatályos, ami abban nincs benne. Hogy mi ennek a történelmi háttere és jogi logikája, arra még visszatérünk.
A magyar millennium idején túlléptek ezen az értelmezésen, és egy több mint húsz kötetes sorozatban Corpus Juris Hungarici cím alatt, az eredeti művet is újra közölve mintegy folytatták azt az 1848 után született törvények újabb és újabb köteteivel. Ebben az értelemben a Corpus Juris az összes magyar törvények gyűjteménye, mely elvileg a mai napig ugyanezen cím alatt volna folytatható.
17 ⟶ 16 sor:
'''A Corpus Juris keletkezése'''
[[Kép:103_001.jpg|thumb|left|Corpus Juris Hungarici első kötet, 103. oldala a 2006 -os kiadásból''Commonsból'']] Egy ország jogait kétféle módon lehet könyvbe foglalni. Az egyik lehetőség, hogy összegyűjtik és közreadják az összes hatályos törvényt, és azokból ki-ki kiolvashatja jogait és kötelességeit. A másik lehetőség, hogy egy vagy több szerző a törvényekből, valamint állandósult szokásokból leszűri azokat az általános szabályokat, amelyek alapján a felmerült vitás eseteket az országban szokásos módon el lehet dönteni, és aztán ezeket a szabályokat összefüggő, rendszerezett törvénykönyvvé formálja. Ebben az esetben is szükséges azonban, hogy a megszerkesztett törvénykönyvet az arra hivatott testület vagy személy a törvényalkotás szabályainak megfelelően önállóan is törvénnyé nyilvánítsa.
A mai joggyakorlat általában ötvözi a kettőt. Nagyobb összefüggő jogterületeket egy-egy törvénykönyvbe foglal – Magyarországon ilyen például a Büntető Törvénykönyv vagy a Polgári Törvénykönyv –, melyek maguk is önálló törvénynek tekintendők. Más területeket viszont önálló törvények szabályoznak. Mindezeket a hatályos jogszabályok gyűjteményébe foglalják, amely azonban – az egyes törvények gyakori módosításai, valamint új törvények alkotása miatt – folyamatosan változik.
Közbevetőleg érdemes megemlíteni, hogy egy államban nem csak országos jogszabályok létezhetnek. Különféle közösségek és települések a mai napig saját (az országos joggal természetesen nem ellenkező) joganyaggal is rendelkezhetnek. A középkorban, de még az újkorban is igen elterjedt volt a külön jogok rendszere. A legjelentősebbek ezek közül egyes városok saját jogszabályai voltak, amelyek belső ügyekben igen sokáig az ítélkezés alapjául szolgáltak, illetve az egyházak, elsősorban a katolikus egyház, amely saját egyetemes kánonjogán túl számos belső magánjogi, sőt büntetőjogi kérdést is saját joga alapján rendezett.
45 ⟶ 44 sor:
'''A Corpus Juris kiadásai'''
[[Kép:001_001.jpg|thumb|left|Corpus Juris Hungarici első kötet, első oldala a 2006 -os kiadásból''Commonsból'']] A Corpus Juris valójában korántsem egységes alkotás, a különböző korokban nem ugyanazt értették rajta. A törzsanyaga ugyanakkor annyira változatlan, hogy már a 17. században komoly jogi viták voltak arról, vajon az 1584-es első kiadás után felfedezett régibb törvények hatályosak-e, vagy sem. Mindenesetre az újabb és újabb kiadások szerkesztői abban az egyben mindvégig következetesek voltak, hogy visszamenőleg egyetlen törvényt sem vettek fel, bármily hitelesnek bizonyult is.
A jog logikáját nem ismerő olvasó meglepődhet ezen a döntésen: ha egyszer egy törvény hiteles, miért ne volna illeszthető a többiek sorába? Ha azonban jobban belegondolunk, csakis elutasító következtetésre juthatunk. Nem lehet az ítélkezés alapja olyan törvény, amelyet bár jogszerűen alkottak meg, de amely hosszú időre teljességgel eltűnt a nyilvánosság elől, arról nem tudott, nem is tudhatott senki. A hatályos jog nélkülözhetetlen kelléke a nyilvánosság: aki akarja, megismerheti. A lappangó jogszabály tehát nem lehet hatályos – és mivel a Corpus Juris a maga idejében az ítélkezés alapjául szolgáló hatályos jogot közölte, abba utólag régi törvényt beleilleszteni a jogbiztonság veszélyeztetése nélkül nem lehetett.
94 ⟶ 93 sor:
'''A Corpus Juris tartalma'''
[[Kép:054_001.jpg|thumb|left|Corpus Juris Hungarici első kötet, 54. oldala a 2006 -os kiadásból''Commonsból'']] A Corpus Jurisnak, még inkább az abban foglalt törvényeknek ha nem is bőséges, de jelentős irodalma van. Ezúttal csupán néhány lényeges és néhány érdekes momentumra hívjuk fel a figyelmet.
A Corpus Juris a második kiadás óta a Hármaskönyvvel kezdődik, kivéve a Gegus-féle kiadást, ahol a kronologikus helyén, II. Ulászló törvényei között szerepel, valamint a millenniumi kiadást, ahol önálló kötetet képez. A Gegus-féle megoldás akkor volna indokolt, ha valóban törvényről lenne szó, de amint már említettük, ez nem így van. Ugyanakkor a kötet elején való közlés különös súlyt adott Verbőczy művének. A jogalkalmazók évszázadokon át elsőrendű jogforrásként tekintettek rá, különösen a birtokjogi vitákat illetően.
| |||