Wikipédia

„Tóth Imre (festő)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
12. sor:
Tóth Imre az elkövetkező néhány évet viszonylagos visszavonultságban töltötte. Ez azonban nem a művészi közélettől való távol tartást jelentette, mert egy ideig tanított a Vasutas Képzőművészeti Körben, a Vasas Körbe is eljárt, műtermében is rendszeresen összejártak a művész kollégák, és gyümölcsöző beszélgetéseket folytattak a művészet kérdéseiről. Szabályos iskola alakult ki körülötte, a műterem egy pezsgő művészeti fórum helyszínévé vált. Erre a visszavonultságra a saját művészetének, kifejező stílusának megteremtése miatt volt szüksége. 1960 volt az az év, amikor saját értékrendje szerint is kiállítható műveket alkotott; széles ecsetkezelés, színes ritmusképlet jellemezte képeit, amivel – a síkba rendezés ellenére is – érzékeltetni tudta a perspektívát. Ekkor kezdett kiállítani a [[műcsarnok]]beli Szövetségi Kiállításokon. Alkotásait elismeréssel fogadták, ''Egyedül'' című képét kiküldték az 1961-es [[párizs]]i Ifjúsági Festészeti Biennáléra. ''Büntetés'' című képét (a művész két gyermeke volt a modell) 1965-ben mutatta be a VIII. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállításon. Festményét a ''[[Művészet (folyóirat, 1960–1990)|Művészet]]'' című folyóiratban Láncz Sándor ismertette, méltatta. Tóth Imre a ’60-as években a grafikával is mind behatóbban foglalkozott. Sokat rajzolt, például ''Afrika'' című sorozatát, amiről Artner Tivadar írt meleg szavakat. Néhány lapot ezek közül a Művelődési Minisztérium megvásárolt, és kiküldte az 1964-es [[Lugano|luganói]] Grafikus Biennáléra.
 
1962-ben kétéves [[Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj|Derkovits-ösztöndíjban]] részesült, ami kis anyagi biztonságot jelentett számára, hogy elmélyültebben dolgozhasson. Festett és grafikázott. Először a [[fametszet]] és a [[linóleummetszet]] technikája fogta meg. Ezt követően talált rá fő grafikai eljárására, a [[rézkarc]]ra ([[cink]]lemezt is használt), aminek rövid idő alatt egyik legjelesebb alakja lett. Műtermébe magas- és mélynyomásra alkalmas berendezéseket állított be. Életművének fontos lapjai kerültek ki ekkor a prések alól: ''Peremkerület'', ''Hegyközség'', ''Major'', ''Ács'', ''Anyó'', ''Értünk''. Itt kell megjegyezni, hogy az 1960-as évek voltak a magyar grafika nemzetközi szintű kibontakozásának évei. Miskolcon alkotta korszakos jelentőségű grafikáit [[Feledy Gyula]], [[Kondor Béla]], [[Lenkey Zoltán]], [[Barczi Pál]], és elindult az [[Országos Grafikaigrafikai Biennálebiennále|Országos Grafikaigrafikai Biennálékbiennálék]] sorozata. Joggal írja Goda Gertrud: ''„Talán a 20. század legpezsgőbb képzőművészeti élete zajlik ekkor, s a kitűnő művek elismerésére is sor kerül. Tóth Imre 1965-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó díját kapja Borsodi táj I–V. sorozatára, majd 1971-ben és 1973-ban is megkapja Miskolc Városának díját.”'' Festészetében a tájképek és a csendéletek váltogatják egymást. Képeit a helyszínen készített vázlatok alapján műteremben készítette: a látvány így nem kötötte meg képzeletét, szabadon értelmezhette át a természetet. 1976-ban megkapta a [[hatvan]]i Országos Tájfestészeti Biennále aranydiplomáját. Festészetében és grafikájában is tisztelettel fordult a nehéz kétkezi munka, a vasgyári emberek erőfeszítései felé. Így születtek „iparos” alkotásai: ''Kovácsok'' (1966), ''Kovácsműhely'' (1986), ''Öntés'' (1986), ''Üst'' (2001), ''Emlék'' (2001). Ilyen érdeklődés és kapcsolat alapján született a Diósgyőri Gépgyár részére ''Közösen'' című, tizenhárom négyzetméteres [[mozaik]]ja 1983-ban, ami grafikai munkásságának [[Murális művészet|murális]] megvalósulásának tekinthető. Több más ilyen tervet is készített, ezek többsége azonban nem valósulhatott meg.
 
Átmeneti egészségügyi problémák után grafikákkal és festéssel nyerte vissza alkotóerejét. Tele volt ötlettel, egyetlen kis vázlatból több képet hozott létre (''Béketelep'', ''Vargahegy'', ''Nyár'', mind 2001-ből). Az 1980-as évek második felétől a művészeti közéletben kialakuló bizonytalanság ellenére Tóth Imre következetesen a maga megszabott úton haladt, ragaszkodott a saját maga alkotta igényességhez. Ez a hozzáállás az egész miskolci művésztelepre jellemző volt, ezért is lehetett, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei művészek 1995-ös kiállításának mekkora sikere volt [[Németország]]ban, Bad Schwalbachban. Tóth Imre kiutazott erre a kiállításra, ami újabb impulzusokkal szolgált számára. A 2001-es, a miskolci [[Herman Ottó Múzeum]]ban rendezett kiállítására remek új művek kerültek ki műterméből, amelyek a szigorú értékrend és az állandó megújulási belső kényszer egyensúlyában jöhettek létre.
32. sor:
*1960-tól Miskolci Téli Tárlatok, Miskolc
*1961 – Ifjúsági Biennále, [[Párizs]] ([[Franciaország]])
*1961-től [[Országos Grafikaigrafikai Biennálebiennále|Országos Grafikaigrafikai Biennálékbiennálék]], Miskolc
*1964 – Grafikai Biennále, [[Lugano]] ([[Svájc]])
*1966 – V. Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás, [[Delhi]] ([[India]])
56. sor:
*1957 – [[Munkácsy Mihály-díj]]
*1962 – 1963 – [[Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj|Derkovits-ösztöndíj]]
*1965, 1971, 1973 – [[Országos Grafikaigrafikai Biennálebiennále|Országos Grafikaigrafikai Biennálékbiennálék]] díjazottja
*1974, 1978, 1986 – Miskolci Téli Tárlat nagydíja
*1990, 1992 – Miskolci Téli Tárlat díjazottja
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Tóth_Imre_(festő)”