„Karol Szymanowski” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
13. sor:
 
== Élete ==
Karol Szymanowski gazdag nemesi, földbirtokosi családba született Tyimosovkában, amely akkor az [[Orosz Birodalom]]hoz tartozott, ma a [[Cserkaszi terület]]en található [[Ukrajna|Ukrajnában]]. Először az apja tanította zenére, majd 1892-től a jelizavetgrádi (ma [[Kirovohrad]] , Ukrajna) zeneiskolában tanult Gustav Neuhaus irányításával. Már 1899–1900-benban megírta első olyan prelűd[[Prelúdium sorozatát(zene)|prelűdsorozatát]], amit maga op. 1-es jelzéssel látott el. 1901-től a [[varsó]]i Állami Konzervatóriumban folytatta zenei tanulmányait Zygmunt Noskowskinál, abban az intézményben, amelynek később, 1926-tól 1930-as nyugdíjba vonulásáig az igazgatója volt.
 
Muzsikusi és zenei lehetőségei az orosz megszállás alatti [[Lengyelország]]ban és a [[1917-es oroszországi forradalmak|forradalmi események]] miatt meglehetősen korlátozottak voltak (két zongoráját is összetörték), ezért 1917-től kezdődően inkább – minthogy a család anyagi helyzete lehetővé tette – beutazta [[Európa|Európát]], [[Észak-Afrika|Észak-Afrikát]], a [[Közel-Kelet]]et és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokat]], ahol felkereste a legfontosabb zenei központokat. Ezek az utazások, főleg a [[Földközi-tenger|mediterrán területeken]] szerzett tapasztalatai, komoly zenei és esztétikai élményeket jelentettek számára. Utazása azonban nem csak zenei téren volt gyümölcsöző, de irodalmi műveket is alkotott. Még Varsóban írta ''Efebos'' című [[kisregény]]ét, melyben a [[vallás]] és a [[homoszexualitás]] viszonyát vizsgálta. Ennek központi fejezetét lefordította oroszra, Számos [[Költészet|verset]] is írt [[francia nyelv]]en, és mindet akkori kedvesének, a 15 éves Borisz Kohnónak ajánlotta (például ''Ganymède'', ''Baedecker'', ''N'importe'', ''Vagabond'', de az ''Efebos'' központi, [[Orosz nyelv|oroszra]] fordított részét is).
 
1919-ben letelepedett Varsóban. 1920–1921-ben a hegedűs Pawel Kochańskival és a zongorista [[Arthur Rubinstein]]nel sikeres hangversenyeket adott [[London]]ban és Amerikában. 1924 és 1926 között ellentétbe került a hazai zenei közélet konzervatív részével, ezért sok időt töltött [[Párizs]]ban. Több nemzetközi elismerést kapott, 1927-ben felajánlották neki a [[kairó]]i és varsói konzervatórium igazgatói posztját, melyekamelyek közül a varsóit fogadta el (pedig a déli meleg hasznosabb lett volna kezdődő tüdőbaja szempontjából). Az első két évet arra használta fel, hogy kiépítsen egy olyan zenei képzési rendszert, amely a fiatal zenészgeneráció számára vonzerőt, komoly képzési struktúrát és perspektívát tudhat biztosítani. A megfeszített munka nem használt egészségének, ezért [[Davos]]ba került, egy szanatóriumba. A következő két év (1930–1931) a stabilitás jegyében telt, sikeres volt és jólétben élt. Bérelt egy házat [[Zakopane|Zakopanében]], és a tiszta [[Tátra (hegység)|tátrai]] levegő jót tett egészségének. 1930-ban kinevezték a varsói konzervatórium rektorának, majd megválasztották a [[krakkó]]i Jagelló Egyetem tiszteletbeli doktorának, később pedig beválasztották az ISCM (International Society for Contemporary Music) tagjai közé is.
 
[[Fájl:Zakopane-atma.jpg|bélyegkép|balra|Zakopanei háza, ma Szymanowski -múzeum]]
Zeneszerzői stílusán kezdetben [[Richard Wagner]], majd [[Richard Strauss]] hatása volt érzékelhető, első jelentősebb művei egyértelműen Strauss hatása alatt születtek (''1.'' és ''2. szimfónia'', ''Hagith'' opera). Az első világháború idejére már kialakult egyéni stílusa, amelyben már [[Max Reger]], [[Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin]], [[Claude Debussy]] és [[Maurice Ravel]] törekvéseinek a hatása is felfedezhető, mindemellett nem hagyható figyelmen kívül, sőt jelentősnek mondható [[Frédéric Chopin]] és a lengyel népzene hatása is. [[Tátra (hegység)|Tátrai]] tartózkodása idején került kapcsolatba a lengyel népzenével, és elhatározta, hogy lengyel zenei motívumok felhasználásával ír balettet ''(Harnasie)''. Ugyanebben a felfogásban született ''Stabat Mater''e is, ami nagy nemzetközi ismertséget hozott számára. A népi és az egyéni hang együttesen jelentkezik ''Symphonie Concertanté''jében és ''2. hegedűverseny''ében. 1932-ben bemutatták ''Roger király'' című operáját Prágában, majd 1935-ban a ''Harnasie''-t is, ami a következő évben a párizsi Operában is nagy sikert aratott mind a kritikusok, mind a közönség körében.