„Nicola Porpora” változatai közötti eltérés

A nápolyi [[San Pietro a Majella Zenekonzervatórium (Nápoly)|zeneakadémián]] tíz évesen kezdte tanulmányait, Greco és Mancini növendékeként, és körülbelül tíz év múlva végzett. Ekkoriban a nápolyi zenei életet és az operát [[Alessandro Scarlatti]] uralta. Porpora első opera seriáját, az ''Agrippinát'', 1708-ban mutatták be a nápolyi udvarban – sikerrel. 1711-től 1725-ig Frigyes Hessen-Darmstadti herceg zenemestere volt, és ebben az időben írta két újabb operáját: ''Flavio Anicio Olibrio'' (1711), ''Basilio re d'oriente'' (1713), amiket Nápolyban mutattak be. 1714-ban komponálta az ''Adanna e Teseót'' a bécsi udvar számára, majd a ''Temistoclét'', melynekamelynek bemutatója 1718-ban volt a Hoftheaterben. 1715 és 1721 között a nápolyi Conservatorio di S. Onofrio és a Poveri di Gesù Cristo ének- és zeneszerzéstanára volt. Karmestere volt a nápolyi portugál követnek is. Híressé vált énekes tanítványaitanítványa volt [[Farinelli]], Caffarelli és Salimbeni (tanítványa volt még Antonio Uberti is, akit később „Porporino” néven illettek). Következő fontos alkotásai az ''Angelica'' (1720) és a ''Gli orti esperidi'' (1721) című szerenádok. Ezeknek a szövegét a fiatal [[Pietro Metastasio]] írta (végeredményben őPorpora fedezte fel Metastasiót). 1722-ben az operasikerei már lehetővé tették, hogy feladja konzervatóriumi kötelezettségeit.

1726-ban [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] költözött, az Ospedale degli Incurabili vezetője lett. 1733-ban, az Opera of the Nobility szervezői meghívták [[London]]ba, nem titkoltan [[Georg Friedrich Händel|Händel]] riválisaként. Első évében írta London számára az ''Arianna in Nasso'' című operát, amit még további öt mű követett. 1736-ban visszautazott Velencébe, az IncurabilibaIncurabilibe. A következő évben Nápolyba költözött, és a Conservatorio di S. Maria di Loreto zenemestere lett, majd 1741-től már ismét Velencében tartózkodott: az Ospedale della Pietà kórusmestere volt. 1747-től [[Drezda|Drezdában]] udvari karmesterként és Mária Antónia hercegnő énektanárként működött, az ő születésnapjára írta ''Filandro'' című operáját. Drezdában összeütközésbe került Johann Adolf Hasséval, az udvar főkarmesterével és annak feleségével, a primadonna Faustinával, ezért 1752-ben [[Bécs]]be költözött, ahol énekórákat adott, miközben a fiatal [[Joseph Haydn|Haydnt]] is tanítványává, zongorakísérőjévé és mindenesévé, gyakorlatilag inasává fogadta. 1758-ban hazautazott Nápolyba, a Conservatorio di S. Onoftio igazgatójaként és egyházi karnagyként tevékenykedett. 1760-ban megírta utolsó operáját ''(Il trionfo di Camilla)'', ami egy 1740-es, azonos című darabjának átdolgozása volt.