„MÁV 328 sorozat” változatai közötti eltérés

A hengerek legnagyobb töltése mindkét irányban 80% volt. A friss gőz a [[füstszekrény]] tetejéről kiinduló 2,61 m hosszú, 150/160 mm-es beömlőcsöveken át jutott a tolattyúszekrénybe. A gőzhengerek – a [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] mozdonyai közül elsőként – a jóval kisebb [[súrlódás]]ú ''keskenygyűrűs'' kivitelű belső beömlésű hengeres [[tolattyú]]kkal készültek, melyeket ellenforgattyús [[Vezérmű#Heusinger–Walschaert vezérmű|''Heusinger–Walschaert-rendszerű'' vezérművek]] szabályoztak. A tolattyú átmérője 354 mm, belső túlfedése 31 mm, külső túlfedése 0 értékű volt. Az ellenforgattyú előremenetben a forgattyút közel 90°-kal megelőzi, más szóval a forgattyúhoz képest előresietőként ékelték föl. Ennek és a belső beömlésnek megfelelően előremenetben a lengőívkő a lengőív (kulissza) felső részén helyezkedett el. Ez a korszak hazai mozdonyain általános elrendezés a döntően előremenetben járó mozdonyoknál nem előnyös megoldás, mivel a lengőív ágyazásának gyorsabb kopását idézi elő. A kormányvonórúd előremenetnél előre mozdult. A kormányvonórudat kormánycsavarral szabályozták. A gőzhengerek üresjárati munkájának (ellenállásának) csökkentésére a henger elöli és hátuli dugattyúterét összekötő nyitható nyomáskiegyenlítő váltót, a [[vízütés]] elkerülésére kompressziószelepeket, a tolattyúszekrénybe vízszintesen elhelyezett légszelepet szereltek.