A [[Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia|Ludovika Akadémia]] elvégzése után mint huszár [[Rendfokozat|hadnagy]] kezdte meg szolgálatát. Emellett a [[budapestEötvös Loránd Tudományegyetem|Budapesti Egyetem]]i egyetemenen jogot tanult. Harcolt az [[első világháború]]ban. [[1919]]-ben [[Szeged]]en a [[Nemzeti Hadsereg]] propaganda- és védelmi osztályának vezetője, majd [[Horthy Miklós]] kabinetirodájának katonapolitikai referense. [[1922]]. októberétől[[október]]étől az MTI, 1925-től a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elnöke, [[1934]]-től felsőházi tag lett. [[1935]]. március 4-től [[1937]]. február 3-ig a Gömbös-, majd Darányi-kormány belügyminisztere; ő irányította az [[1935]]. évi választásokat. [[Darányi Kálmán]] kezdetben mérsékelt, a parlamentre támaszkodó politikájával nem értett egyet, ezért lemondott. [[1937]]. márciusában ismét az MTI és az érdekkörébe tartozó vállalatok elnökévé választották. [[1938]] őszén a [[Héjjas Iván]] vezette [[Rongyos Gárda]] alakulataival be akart törni [[Kárpátalja|Kárpátaljára]], erről a szándékától azonban lebeszélték, a Rongyos Gárda viszont így is beszivárgott Kárpátaljára, ahol számos fegyveres cselekményben vett részt a szlovák hadsereggel szemben.
[[1940]]-től kinevezték a [[trianoni békeszerződésselbékeszerződés]]sel 1920-ban [[Csehszlovákia|Csehszlovákiához]] csatolt, majd 1939-ben a magyar honvédség által visszafoglalt Kárpátalja kormányzói biztosának. Arra törekedett, hogy részleges, nyelvi és kulturális autonómiát hozzon létre a többségében [[ruszinok]] által lakott területen. Ragaszkodott a [[ruszin nyelv]] oktatásához is a kárpátaljai magyar iskolákban. A Kárpátaljára a zöld határon át bemenekült, hivatalos iratokkal nem rendelkező úgynevezett hontalan zsidókat[[zsidók]]at - mintegy 15 ezer embert - azonban a határon túlra visszatoloncoltatta. Jelentős részüket a német [[Schutzstaffel|SS[[ [[Einsatzgruppe]] az ott élő zsidókkal együtt később Kamenyec Podolszkijban (a mai ukrajnai[[ukrajna]]i Kamenyec Pogyilszkban[[Kamjanec-Pogyilszkij]]ban) leöldöste. Ehhez a tömeggyilkossághoz a rágalmakkal szemben Kozmának semmi köze nem volt, a kitelepítés nem a zsidók kiirtásának céljával történt, és a németekkel sem volt egyeztetve. 1941-ben, 57 éves korában bekövetkezett korai halálában közrejátszhatott az a lelkifurdalás, amelyet a zsidók sorsa miatt érzett, amikor tudomást szerzett a tömegmészárlásról.
