Britten barátságot kötött egy egész sor szovjet muzsikussal, és ez jelentősen hatott zeneszerzői munkájára is. [[1960]] szeptemberében [[London]]ban ismerkedett meg [[Msztyiszlav Leopoldovics Rosztropovics|Msztyiszlav Rosztropoviccsal]], a híres orosz csellóművésszelgordonkaművésszel, s megállapodtak abban, hogy külön az őkomponál számára komponál egy [[cselló]]-–[[zongora]]-szonátát. Ez még [[1961]] telén eljutott a [[Szovjetunió]]ba. A próbákat [[London]]ban tartották, amikor Rosztropovics átutazóban volt [[Dél-Amerika]] felé. A bemutatóra, Rosztropovics és a zeneszerző előadásában, [[1961]]. július 7-én került sor az Aldeburgh-i Fesztiválon. Ez alkalommal csatlakozott Rosztropovicshoz a felesége, [[Galina Visnyevszkaja]] énekesnő is, aki a fesztivál tiszteletére dalestet adott.<ref name="White78-83" />
Egy másik [[Szovjetunió|szovjet]] muzsikus, [[Szvjatoszlav Teofilovics Richter|Szvjatoszlav Richter]], a nagy zongoraművész is állandó vendég lett az Aldeburgh-i Fesztiválon. Őt Rosztropovics mutatta be Brittennek [[1961]]-ben, [[London]]banLondonban. A következő évben az Edinburgh-i Fesztiválon [[Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics|Dmitrij Sosztakovics]] hallotta a ''A csavar fordul egyet''-et operát, ésaminek az [[opera (színmű)|opera]]a zenéje mély benyomást tett rá. Így aztán nem is volt olyan meglepő, amikor Britten és Pears meghívást kapott a Szovjetunióba, az [[1963]] márciusában rendezett Angol Zenei Fesztiválra.<ref name="Britten:Biography" /><ref name="White78-83" />
A [[Moszkva|Moszkvában]] és [[Szentpétervár|Leningrádban]] megrendezett fesztivál folyamán sor került zenekari koncertekre, amelyeken a ''Sinfonia da Requiem'', a ''Serenade'' és a ''Peter Grimes'' egyes részletei hangzottak el, továbbá kamarazene-estekre, amelyeken megszólalt a ''CsellóCselló–zongora-zongora szonáta'', a ''Winter Words'' és a ''Six Hörderlin Fragments''. Ebben az időben ülésezett a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének második össz-szövetségi plénuma Moszkvában. A plénum különös figyelmet szentelt a fiatalabb zeneszerző nemzedék munkásságának. A kortárs [[Angol zene|angol]] zeneművészettel kapcsolatos állásfoglalás kedvező volt, eltérően a tizenöt évvel korábbi kongresszus légkörével. Brittent és Pearst a szovjet közönség igen meleg fogadtatásban részesítette.<ref name="White78-83" />
