|
== Liszt szimfonikus művei ==
Liszt – korai próbálkozásait követően – Weimarban lett igazi zenekari szerző. Első Weimarban született zenekari műve az ''[[Amit a hegyen hallani (Liszt)|Amit a hegyen hallani]]'' című szimfonikus költemény ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Szimfonikus költemények|S.95]]), amelyet [[Victor Hugo]] azonos című költeménye inspirált. Ezt a művét 1848-ban kezdte komponálni, és 1850 februárjában mutatta be a nagyhercegi udvarban (ajánlása [[Carolyne zu Sayn-Wittgenstein|Carolyne Wittgenstein]] hercegnőnek szólt). A mű első változata talán még Conradi keze nyomát is őrizte, a bemutatott művet viszont Raff hangszerelte. A végső, harmadik változat 1857-re készült el, ez már teljes egészében Liszt munkája. A darab végső változatát ebben az évben mutatta be Weimarban, és a [[lipcse]]i Breitkopf und Härtel kiadó jelentette meg.
Itt kell szólni a szimfonikus darabok javát kitevő [[szimfonikus költemény]]ekről (Liszt tizenhárom ilyet írt) kitevő liszti szimfonikus költeményekről. A szimfonikus költeményt nem Liszt teremtette meg, de nála teljesedett ki igazán a műfaj. A szimfonikus költemény első, legjelentősebb alkotása [[Hector Berlioz|Berlioz]] ''[[Fantasztikus szimfónia|Fantasztikus szimfóniája]]'' volt, amit a fiatal Liszt is megismert 1830 decemberében, amikor a bemutató előtti napon meglátogatta Berliozt, és azonnal megérezte benne az új lehetőségeket. Ez a darab volt az előkészítője a liszti szimfonikus költeményeknek. Liszt a szimfónia hagyományos műfaját már némileg a múlt egyik állomásának tartotta, és a szimfonikus költeményt vélte olyannak, ami alkalmas a zene és más művészetek, főleg az irodalom egyesítésére, az új zenei gondolkodásmód, az új zenei formák megteremtésére, ami fokozza a zene leíró, expresszív, asszociatív és szimbolikus jelentését és lehetőségeit. Liszt a szimfonikus költeményeiben kevés és témának is alig mondható elemből, motívumból (kissé erőltetetten gondolhatunk a vezérmotívumra is) építkezik. Liszt is, akárcsak Berlioz, szinte minden szimfonikus költeményéhez mellékelt szöveges programot, amivel leírt szöveg formájában is közelebb igyekezett hozni zenei mondanivalóját a hallgatóság számára. Szimfonikus költeményei közül néhány: ''[[Tasso, Panasz és diadal|Tasso]]'' ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Szimfonikus költemények|S.96]]), ''[[Les Préludes]]'' ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Szimfonikus költemények|S.97]]), ''[[Orpheusz (Liszt)|Orpheusz]]'' ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Szimfonikus költemények|S.98]]), ''[[Mazeppa (Liszt, szimfonikus költemény)|Mazeppa]]'' ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Szimfonikus költemények|S.100]]), ''[[Hungaria (Liszt, szimfonikus költemény)|Hungaria]]'' ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Szimfonikus költemények|S.103]]).
Liszt tizenhárom szimfonikus költeményt írt, de ezeken felül is születtekmás zenekari művei is születtek (például a ''[[Faust-szimfónia]]'', [[Liszt Ferenc műveinek listája#Egyéb zenekari művek|S.108]]; a ''[[Dante-szimfónia]]'', [[Liszt Ferenc műveinek listája#Egyéb_zenekari_művek|S.109]]; a ''[[Két epizód Lenau Faustjából]]'1', [[Liszt Ferenc műveinek listája#Egyéb zenekari művek|S.110]]). Liszt igazi [[Programzene|programzenészi]] voltát erősíti, hogy ezek a művek is mind külső források által inspirálva születtek.
== A szimfonikus művek méltatása ==
|
