„Magnókazetta” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
3. sor:
[[Kép:CassetteAndMicrocassette.jpg|bélyegkép|250px|Mikrokazetta (balra) és Compact Cassette]]
A '''magnókazetta''' egy mágneses jelrögzítésre szolgáló adathordozó. A kezdeti időkben több féle rendszer is bevezetésre került, pl. a [[Grundig]] féle DC International, vagy az Amerikában igen népszerű Stereo 8. Univerzális hangtechnikai célokra széles körben a [[Compact Cassette]] rendszer terjedt el világszerte.
A kazettás magnetofonok az orsós magnókkal szemben nagyfokú mobilitást és kényelmes kezelhetőséget biztosítottak. Egyszerű módot kínált saját hangtár létrehozására rádióból, vagy hanglemezről felvett műsoranyagok révén, emellett nagy tömegben jelentek meg kazettán kiadott zenei albumok. A kazetta ennek köszönhetően a digitális hangrögzítés megjelenése előtt uralkodó szerepet töltött be mint hanghordozó médium. Fénykora az 1970-es, 1980-as évekre tehető, ekkor a mikrobarázdás [[hanglemez]] mellett ez volt a legelterjedtebb hangmédium. Különös népszerűségnek örvendett a zeneélvező ifjúság körében, de az élet valamennyi területén használták a hangtechnikában (pl. nyelvoktatás, riportkészítés stb.) Bár kommersz célokra használták leginkább, az 1980-as évekre több cég is kifejlesztett professzionális, stúdió célú kazettás magnetofont is, ilyen volt a legendás svájci Revox cég B 710 típusú készüléke. A magnókazettával megvalósítható hanghűség tehát alapvetően két tényező függvénye: a jelhordozó anyag és a rögzítésnél alkalmazott készülék minősége.
| |||