„Diatonikus hangsor” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
A '''
Az ókori [[görögök]] hangrendszereiket úgy eredeztették, hogy egy alaphangról fölfelé, majd az [[oktáv]]hangról lefelé egy-egy tiszta [[kvint]]et képeztek, így az oktávot két tiszta [[kvart]]ra és az ezeket elválasztó egészhangra osztották fel. Az így létrejött tiszta kvartok négy hangra való felosztásának módjait nevezték [[tetrachord]]oknak. Ezeket három ''génuszba'', kategóriába sorolták aszerint, hogy azok milyen hangközöket tartalmaznak. ''Diatonikus''nak nevezték azt a génuszt, amely két egész- és egy félhangközt használ erre a felosztásra. Ha a hétfokú hangsort két ilyen diatonikus tetrachord felhasználásával építjük fel, megkapjuk a mai értelemben vett diatonikus hangsort.
5. sor:
A diatonikus hangsor fokait sorszámukkal (''prím, szekund, terc'' stb.) vagy [[szolmizációs hangok]]kal jelölhetjük.
A diatonikus hangsor [[hangolás]]a sokféle lehet. A [[püthagoraszi hangolás]] esetén hangjai
A diatonikus hangsorok az [[európa]]i zenei tradíció legalapvetőbb elemei közé tartoznak. Nem csak az [[ókor]]i és [[középkor]]i zene [[modális hangsor]]ai, de a „modern” [[dúr]] és [[moll]] hangsorok is ebbe a csoportba tartoznak. A mai tizenkét fokú, [[kiegyenlített hangolás]]ú hangrendszerünkből is tizenkét különböző diatonikus hangsor állítható össze, és a legtöbbször így is használjuk azt.
|