„Giuseppe Garibaldi” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
a →‎További információk: clean up, replaced: Kategória:Olasz politikusok → Kategória:Olaszországi politikusok AWB
26. sor:
Regényes kalandok után végül [[Chiavari]]ba érkezett, ahol a szárd kormány letartóztatta és a következő alternatíva elé állította: börtön avagy kivándorlás. Garibaldi az utóbbira határozta el magát és [[Tunisz]]ba vitorlázott, melynek ura azonban a francia konzul tiltakozása folytán nem merte őt szolgálatába fogadni. A dologról értesített szárd kormány pedig [[Maddalena]] szigetére internálta, ahol Garibaldi 1850-51-ben szegényesen, vadászat- és halászatból élt. 1851-ben másodszor indult Amerikába, ahol három évig előbb [[New York]]ban mint gyári munkás, majd a [[Csendes-óceán]]on mint hajóskapitány és vállalkozó némi vagyont szerzett, mellyel azután visszatérése után 1854-ben Caprera felét megvette. Öt évet töltött e jóformán lakatlan kis szigeten, csakis családjának és a gazdaságnak szentelve idejét, mignem az 1859. évi szabadságharc hírére rögtön felcserélte az ekét a karddal.
 
GaribalibanGaribaldiban oly elemi erővel égett a hazafiság lángja, hogy a [[szárd–francia–osztrák háború]]ban nem tudta bevárni a franciák megérkezését, hanem nyakra-főre átkelt embereivel a [[Ticino (folyó)|Ticino]] folyón és Urban osztrák tábornok hadosztályát [[Varese]] és [[San Fermo]] mellett merészen megtámadta. Mindkét ütközetben ő győzött, erre azonban az osztrákok megemberelték magukat és Garibaldit körülfogták. Szerencséjére a francia-szárd fősereg a döntő pillanatban megérkezett a segítségére. A kiszabadult Garibaldi ezentúl is mindig az elővédet vezényelte, de azután északra fordulván, a [[Garda-tó]] balpartján a Dél-Tirolba vezető szorosok megvívásához fogott. Az észak-itáliai Habsburg-hű fejedelemségek (Toszkána, Párma, Modena) behódoltak [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel szárd–piemonti királynak]]. Viktor Emánuel szárd király (Cavour sürgetésére) tábornoki rangra emelte és a [[Dél-Tirol]]ba rendelt vadászok fővezérévé tette.
 
Amikor a [[villafrancai fegyverszünet]]ről (július 11.) értesült, az mint annyi más olasz hazafit, őt is a legnagyobb elkeseredéssel töltötte el. Haragból otthagyta a szárd hadsereget és miután az a terve sem sikerült, hogy Közép-Itáliából vezethessen önkéntes hadat Róma ellen, tiltakozott a parlamentben [[Nizza]] és [[Szavoja]] átengedése ellen és azután Caprerára vonult vissza.