„Szálasi-kormány” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
24. sor:
 
== A zsidóság helyzete a Szálasi-kormány alatt ==
 
Szálasi hatalomra kerülése után újraindult a zsidók Horthy által júliusban leállított deportálása, megkezdődött az addig nem érintett budapesti zsidóság Németországba szállítása, ezt azonban mintegy két hét után leállították a német nyomás ellenére is, így a budapesti zsidóság nagy része megmenekült a haláltáboroktól. A Szálasi-kormány a [[munkaszolgálat]]ra rendelt zsidókra a háborús körülmények között nélkülözhetetlen ingyenmunkaerőként számított. Körülbelül ötvenezer munkaszolgálatost átadott a németeknek, akiket a [[Bécs]] környéki védelmi rendszer építésére vezényeltek, ahol mintegy felük elpusztult a rossz ellátás és bánásmód miatt.<ref>Ungváry Krisztián: Budapest ostroma, 2001, Corvina Kiadó, 293. o.</ref>
A zsidók elleni atrocitások már a nyilas hatalomátvétel estéjén megkezdődtek. [[Vajna Gábor]] hungarista belügyminiszterhez elsőként ezek a panaszok érkeztek be, aki részletes jelentést adott át Szálasinak a pártszolgálatosok önkényeskedéseiről. Szálasi erre úgy felelt, hogy „megengedőnek” kell lenni a kérdésben a mozgalom ennyi évi elnyomása után. Ugyan Vajna közzétett egy felszólítást a zsidók ügyében történő önkéntes vagy önjelölt bíráskodás ellen, de ezt nem követte erélyes fellépés. A kormány október 17-én rendelkezett arról, hogy az addig a zsidótörvények alól mentesített 8000 ember számát csökkentsék tizedére, a többieket pedig vigyék a téglagyári gyűjtőtáborba.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=156}}</ref>
 
Szálasi hatalomra kerülése után újraindult a zsidók Horthy által júliusban leállított deportálása, megkezdődött az addig nem érintett budapesti zsidóság Németországba szállítása, ezt azonban mintegy két hét után leállították a német nyomás ellenére is, így a budapesti zsidóság nagy része megmenekült a haláltáboroktól. A Szálasi-kormány a [[munkaszolgálat]]ra rendelt zsidókra a háborús körülmények között nélkülözhetetlen ingyenmunkaerőként számított, még az ország háború utáni újjáépítésénél is. KörülbelülA munkaerejükre azonban a németek is igényt tartottak, és [[Adolf Eichmann]] személyesen jött Magyarországra, hogy tárgyaljon az ügyben. Veesenmayer is sürgette az újabb deportálásokat, és figyelmeztette, hogy ahogy a hatalomba segítették, úgy el is távolíthatják Szálasit, és [[dachaui koncentrációs tábor|Dachauba]] deportálhatják. Végül azonban csak az győzte meg, hogy a zsidók a magyar hadseregnek szánt hadianyagot fogják előállítani.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=157}}</ref> Így körülbelül ötvenezer munkaszolgálatost átadottadott át a németeknek, akiket a [[Bécs]] környéki védelmi rendszer építésére vezényeltek, ahol mintegy felük elpusztult a rossz ellátás és bánásmód miatt.<ref>Ungváry Krisztián: Budapest ostroma, 2001, Corvina Kiadó, 293. o.</ref>
 
A Szálasi-kormány alatt kényszerítették a budapesti zsidóságot [[gettó]]kba, kialakították az úgynevezett nagy gettót és a nemzetközi gettót. Ezeket a rendőrség őrizte és próbálta védeni is. [[Bagossy Zoltán]], Szálasi külügyminiszterének kabinetfőnöke rendőri különítményt is vezetett a gettóba időnként betörő, fosztogató és gyilkoló nyilasok elkergetésére. A folytonos zaklatáson kívül a gettókban élőknek sok szenvedést okozott a nélkülözés is, bár [[Budapest]] vezetése az [[Budapest ostroma|ostrom]] alatti legnagyobb nélkülözések közepette is megpróbált gondoskodni az élelmezésükről. Szálasi engedélyezte a [[Raoul Wallenberg]] és más külföldi diplomaták által kiadott menlevelek használatát, annak ellenére, hogy tisztában volt vele, ezek nemzetközi jogi értelemben érvénytelenek.