„Martin Seligman” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Martin Seligman |
|||
9. sor:
Habár a tanult tehetetlenséget Seligman véletlenül fedezte fel, 1964-től a Pennsylvaniai Egyetemen már tudatosan fordult a [[Mentálisan retardáltak|mentális betegségekben]] való motiváció szerepének vizsgálata felé. Érdeklődéséhez egy súlyos családi tragédia vezetett. 13 éves korában édesapja – a neves ügyvéd – egy [[Agyi érkatasztrófa|stroke]] következtében lebénult majd tolókocsiba kényszerült, azóta [[Bipoláris zavar|mániás depresszióval]] küzdött. Fia így közvetlen környezetében tapasztalhatta meg, milyen az, amikor a tehetetlenségből fakadó szenvedés depressziót eredményez (Liepke és McAuliffe, 1992).
A depresszió okozója tehát lehet a tanult tehetetlenség, de az éppúgy lehet a következménye is annak. További velejárói a cselekvésre való képtelenségnek a sorozatos [[Kudarc|kudarc]]élmények –amik nem biztos, hogy valódi kudarcot takarnak-, az alacsony [[önértékelés]], rosszkedv, és a fizikai rosszullét. Könyvében Seligman (1975) több élethelyzetet felsorol, amik hosszú távon nagy eséllyel tanult tehetetlenséget váltanak ki, ilyenek a [[családon belüli erőszak]], a [[szegénység]], a [[hátrányos megkülönböztetés]], és a különböző [[függőség]]ek. A [[koncentrációs tábor]]ok felszámolása után ugyanilyen tünetekkel figyelték meg a legtöbb szabadon engedett embert, akik apátiás állapotukban nem tudtak örülni [[
A tanult tehetetlenség reményektől megfosztott pesszimista életszemléletet jelent. Joggal merült fel Seligmanben, hogy ennek ellenpólusaként léteznie kell egyfajta tanult [[Optimizmus|optimista]] szemléletnek is. Mikor Seligmant 1998-ban az American Psychological Association elnökének megválasztották, szakterületének a [[Pozitív pszichológia|pozitív pszichológiát]] adta meg. Habár maga a kifejezés [[Abraham Maslow|Maslowtól]] származik az [[1950-es évek]]ből, Seligman volt, aki a mai irányzat építőköveit lefektette. Ennek gyökerei a humanista pszichológiáig nyúlnak vissza, melynek képviselői Maslow mellett [[Eric Fromm]] és [[Carl Rogers]], szintén a [[boldogság]]ra és az emberi kiteljesedésre, önmegvalósításra fektettek nagy hangsúlyt (Goldberg, 2006).
| |||