|
== A mű születése ==
A fiatal, húsz éves Liszt 1831. március 31-én hallotta először játszani [[Párizs]]ban az akkor már EusrópaEurópa-szerte híres Niccolò Paganinit, „az ördög hegedűsét”, és azonnal elbűvölte a káprázatos hangszertudás, az új effektusok, az újfajta hangszeres virtuozitás. Később ezt írta róla: ''„„Micsoda ember, micsoda hegedű, micsoda művész!”'' Elhatározta, hogy saját zongorajátékát is hasonló szintre fejleszti, addig nem látott-hallott módon kitágítja a zongora és a zongorázás lehetőségeit. Módszeres munkába, sanyargató gyakorlásba fogott, és már a következő évben megkomponálta a fantasztikus nehézségű, Paganini ''2., h-moll hegedűverseny''ének rondó-finálé témájára ''Clochette- (Csengettyű-) fantáziáját'', ami a ''La Campanella'' című híres darab elődjének számít. Ekkor indult Liszt szédületes zongoravirtuózi karrierje, amellyel egész [[Európa]] ünnepelt zongoristájává vált.
A hat darabból álló ''Paganini-etűdök'' első változatát ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Etűdök|S.141]]) Liszt 1838-ban írta, amely Paganini szólóhegedűre írt caprice-ainak ''(24 Capricci per il violino solo, dedicati agli artisti)'' nyomán készült. A sorozat címe ekkor ''Transzcendens etűdök Paganini nyomán (Études d'exécutiond’exécution transcendante d'aprésd’aprés Paganini)'' volt. A ciklus olyan nehéz volt, hogy magán Liszten kívül sokáig senki nem tudta eljátszani a darabokat. A művek ajánlása [[Clara Schumann]]-nak, [[Robert Schumann]] feleségének szólt. Schumann szintén nagyra értékelte Paganini tevékenységét, akinek hatására szintén zongoravirtuóz akart lenni, és ő is írt Paganini-átiratokat. Liszt a kotta első etűdjéhez odanyomtatta a Schumann-féle változatot is, amit Clara Schumann erősen sérelmezett, azt feltételezve, hogy ezzel Liszt a saját fölényét akarta megmutatni.
Liszt 1851-ben újra elővette és átdolgozta a sorozatot, ésekkor átdolgozta,született meg az a változat született meg, amelyet ma is játszanak. A ciklus ekkor kapta a ''Paganini-etűdök (Grandes études de Paganini)'' címet. Nyomtatásban még ugyanebben az évben megjelent a [[lipcse]]i Breitkopf und Härtel kiadó gondozásában. Ezt a ciklust is Clara Schumann-nak ajánlotta, annak ellenére, hogy túl sok hálát nem tapasztalt a hölgy részéről (ebben a kottában már nem szerepeltette a Schumann-darabot).
== A zene ==
|
