„Gyulafirátót” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
46. sor:
== Geológiája ==
Gyulafirátót a Bakony északkelet-délnyugati csapásirányú vonulatának déli-délkeleti lábánál helyezkedik el mintegy 200 m-es átl.tsz. feletti magasságban. Földtanilag a település 3 különböző képződményre épült, melyből a legidősebb a település északnyugati részén (pl. a templomdombon és a kálvárián) előbukkanó [[triász]] időszaki fődolomit, a település keleti részére jellemző [[miocén]] korú ún. Gyulafirátóti formáció (eredetileg szárazföldi-folyóvízi üledékek) és a délnyugati, nyugati terület alapját képező legfiatalabb képződmény, a Séd és elődje által felhalmozott [[pleisztocén]]-[[holocén]] folyóvízi agyag és üledék. Gyulafirátót ez utóbbi része egy mocsaras területtel szomszédos. [[Lókút]] és [[Eplény]] irányából több vető (4) is Gyulafirátót felé mutat, melynek domborzatilag is jól látható jele az a völgy, ami Eplény irányából Rátótra ereszkedik le északnyugati irányból (a Zircre vezető főút is ebben halad). A Gyulafirátóttal szembeni triász vonulatot egy markáns törés határolja el, melynek vonala Hajmáskér és Kádárta között magasodó sziklafalak képében szemmel is jól látható.
== Klíma ==
Gyulafirátót klímáját erőteljesen maghatározza fekvése. Az uralkodó szélirány északnyugat-délkeleti, azaz merőleges a Bakony vonulatára. Mivel a Gyulafirátót felett emelkedő vonulatok mintegy 250-300 m-rel magasodnak a település fölé, a csapadék nagy nagy része a hegyek északnyugati oldalán hullik (luv-oldal), s a lee-oldalon fekvő terület ennek folytán kevesebb csapadékban részesül. Ugyanakkor, bár a település a Séd-völgy peremén található, azaz a domborzatilag legmélyebben fekvő zóna mellett, a téli félévre jellemző erőteljes északnyugati-szél dominancia miatt nehezebben alakul ki komolyabb lehűlés a téli éjszakákon. Ehhez hozzájárul még az is, hogy az említett vetők által kialakított völgy Eplény irányából lehetővé teszi a szelek direkt behatolását a településre. A délkeleti fekvés miatt sok napsütést kap és nyáron, a hiányos vegetáció miatt környezete gyorsan felmelegszik.
== Flóra ==
A Veszprém tágabb környezetét még a középkor elején is sűrűn borító eredeti erdők, olykor még az erdőtalajok is javarészt eltűntek az erdőírtás és az egykori intenzív legeltetés következményeként (pl. [[Kádárta]] és [[Várpalota]] között). Guylafirátót környezetében is nagyfokú volt a talajerózió. A településtől északra ültetett fenyvesek (főleg [[feketefenyő]], Pinus nigra) találhatók, azonban több helyen is megfigyelhető a (cser)tölgy lassú újratelepülése a szabad foltokban (főként a fenyvesek védelmében). Az alapkőzet nagy területeken a felszínre került, helyenként rajtuk sziklafüves lejtősztyeprétek és nyílt sziklagyepek vannak. A dolomitflóra a Keleti-Bakonyéval mutat megegyezést, a szárazságtűrő dolomitnövényzet nagy elterjedését a meleg főnszelek is magyarázzák. A tektonikus eredetű mélyedésekben, a felszínre kerülő karsztvizek hatására állandóan vizenyős alluviumon helyenként (pl. Gyulafirátót) láprétek alakultak ki. A növekvő csapadéknak és a magasabb domborzati helyzetnek (és nem utolsó sorban a jobban megőrződött eredeti talajnak) köszönhetően felfelé, Eplény irányában haladva az idegenhonos feketefenyő után megjelenik a tölgy, majd Eplény magasságában már bükkerdők váltják fel.
== Története ==
| |||