„Agyi képalkotó eljárások története” változatai közötti eltérés

56<ref>[Filler, AG: The history, development, and impact of computed imaging in neurological diagnosis and neurosurgery: CT, MRI, DTI: Nature Precedings doi:10.1038/npre.2009.3267.5.]</ref>

Az aMEG aránylag új eljárás, először 2000-ben alkalmazták, mely <ref>[Dale AM, Liu AK, Fischl B, Lewine JD, Buckner RL, Belliveau JW, Halgren E (2000) Dynamic statistical parameter mapping combines fMRI and MEG information to produce a high resolution image of cortical activity. Neuron, 26: 55-67.]</ref> egyesíti a strukturális MRI felvétel térbeli felbontását a MEG időbeli felbontásával. Az aMEG anatómiai MRI adatokat használ, illetve a MEG képi eredményeit közvetíti. A MEG strukturális és anatómiai információt nem szolgáltat, ezért adatait gyakran MR adatokkal ötvözik. Így egy olyan összetett kép jön létre, melyben a megfelelő anatómiára vonatkozó funkcionális információkat, egy aktivációs térkép készítésének érdekében fedne el.<ref>[http://nmr.mgh.harvard.edu/martinos/research/technologiesMEG.php]</ref>

A legújabb áttörések a nem invazív agyi képalkotás területén viszonylag korlátozottak, mert a legtöbbjük nem is teljesen új, hanem csak a már meglévő agyi képalkotó eljárások finomított változata. Az fMRI tökéletes példa erre, a korai kilencvenes évekből, mely még mindig a legelterjedtebb a manapság fellelhető képalkotó eljárások közül. Komoly fejlődés történt az idegi képalkotás területén és ezen részterület többet is lefed a jelentősebb fejlesztések közül, beleértve a számítógépes fejlődést, a koponya mágneses stimulációját és a nukleáris mágneses rezonanciát. Először is, a közelmúlt előrelépései közül sok, nem az aktuális agyi képalkotó eljárásokkal volt kapcsolatos, hanem inkább azon képességünkkel, hogy hogyan használjuk a számítógépet az adatok elemzésére. Például jelentős felfedezések történtek az emberi agy 3- és 15 éves kor közötti, különböző fejlődési szakaszokban történő, kutatásában, mely a magas felbontású agyi térképek és azok számítógépes technológiával történő elemzésének köszönhető (Thompson, UCLA). Ez a típusú áttörés reprezentálja manapság a legtöbb idegi tudományos áttörés természetét. A fMRI agyi feltérképező eljárásai, mindazon túl, amit már megértünk, a legtöbb időt azzal töltik, hogy értelmezzék már meglévő adatainkat, ahelyett hogy az agyi képalkotás és térképezés más területén próbálkoznának.

Ma már tény, hogy az agyi képalkotás eredményei egyre könnyebben értelmezhetőek és a neuro-informatika lehetővé teszi, hogy a kutatók, néhány helyett, agyak ezreit vizsgálják (Linch). Ezeket a rögzített adatokat általánosíthatják és szabványosíthatják, így mindez egyre inkább kutathatóvá válik mindannyiunk számára. Az elmúlt évtizedben adatokat szerezhettünk, mára viszont, az új eljárások teszik lehetővé számunkra, hogy a felfedezéseket és kutatásokat jóval könnyebben megértsük.

A mágneses magrezonancia (NMR) területén, melyből az MRI valamint az fMRI eljárások származnak, újabb előrelépések történtek, azáltal, hogy visszanyúltak az eredeti NMR technológiához és annak némely aspektusát átértékelték. Az NMR hagyományosan két lépésből áll, a jel érzékeléséből és annak kódolásából, ezeket a lépéseket általában ugyanazon az eszközön hajtják végre.