„Teleki József (kormányzó)” változatai közötti eltérés

'''Teleki József''' ([[Pest]], [[1790]]. [[október 24.]] – Pest, [[1855]]. [[február 15.]]) magyar történetíró, jogász, Erdély kormányzója, az [[A Magyar Tudományos Akadémia KönyvtáraKönyvtár és Információs Központ|Akadémiai Könyvtár]] alapítója, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] társalapítója és első elnöke.

Tanulmányait a [[Református kollégium (Kolozsvár)|kolozsvári református főiskolán]], majd 1806-tól a pesti egyetemen folytatta. A jogi tanulmányok elvégzése után két évig Pest vármegyénél volt törvényes gyakorlaton mint aljegyző, 1810-ben a [[Buda (történelmi település)|budai]] helytartótanácsnál gyakornokoskodott fogalmazóként. 1812-ben külföldi tanulmányútra indult. Először a [[göttingen]]i egyetemen tanult két évig, utána beutazta [[Németország]]ot, [[Hollandia|Hollandiát]], [[Svájc]]it és [[Olaszország|Itália]] északi részét. 1815-ben visszatérve, ismét elfoglalta hivatalos helyét és most már gyorsan emelkedett a renglétránranglétrán: 1818-ban királyi helytartósági titoknok, 1824-ben a királyi tábla bárója és bírája lett, [[1827]]-ben [[Csanád vármegye]]i főispán és a rendszeres munkálatok kidolgozására kinevezett országos bizottság tagja, [[1830]]-ban [[Szabolcs vármegye]]i főispán, [[1832]]-ben a [[bécs]]i magyar udvari kancellária előadó tanácsosa lett.

Hitsorsosai belé vetett bizalma folytán már 1818-ban a pesti református egyházmegye algondnokává és 1824-ben a tiszamelléki egyházkerület és a sárospataki kollegiumkollégium főgondnokává választották. 1827-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] felállítása elhatározását követően ő vállalta a legtöbb részt az azt előkészítő munkálatokban. A nádor főherceg mint pártfogó által az Akadémia tervének kidolgozására megbízott választmány elnökévé, 1830. november 17-én az alapítók által az akadémiai igazgató tanács tagjává, a megalakult igazgató tanács által pedig előlülővéelölülővé (az Akadémia első elnökévé) választatott, mely tisztet haláláig viselte (tiszteleti tag 1838. szeptember 7-én lett). Az 1840. évi országgyűlés [[Magyar Királyi Koronaőrség|koronaőr]]ré választotta, 1842-ben pedig Erdély kormányzóságát, mint a polgári kitüntetés legmagasabb fokát ruházták reá. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-as forradalom]] után visszavonult a közéletből, és haláláig az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] élén tudományos munkásságot folytatott.

TelekiAz mindentAkadémia összevéve Akadémiánk legnagyobb alapítója és jótevője nemcsak szellemi, de anyagi tekintetben is. Az alapítókalapítóinak sorában: 1826-ban Teleki és testvérei [[1827. évi XII. törvény|{{formatnum:10000}} koronával]], Teleki maga 1855-ben {{formatnum:98240}} koronával vanvannak bejegyezve. Családjával együtt 24 000 kötetre menő könyvtárát adta a még akkor segédeszközök nélkül működő szegény Akadémiának, és ezzel vetette meg az akadémiai nagy könyvtár alapját, melyhezamelyhez azután a Kresznerics-féle kézirat- és éremgyűjteményt és a ritkaságokban dús Veszerle-féle gyűjteményét is csatolta, és ebben három Corvin-codexet[[Corvinák|Corvinát]], melyekamelyek közt Carbo Lajos ekkorigaddig ismeretlen műve, a ''De laudibus Regis Mathiae'' is megtalálható. (A [[Péczeli József]] komáromi református lelkész és író halála után az [[A Magyar Tudományos Akadémia KönyvtáraKönyvtár és Információs Központ|Akadémiai Könyvtár]] alapját is megvette).) 5000 forintot alapított könyvtárnoki hivatal létesítésére és 2000 forintot az éremtár növelésére. Végül pedig végintézkedésében saját kézikönyvtárát és a ''Hunyadiak kora'' című 12 kötetes nagy művét, a megjelent kötetek 1000 példányának egész jövedelmét, mintegy 25 000 forintot, a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta történeti célra, hogy a bejövendő pénz tőkésítését követően, annak felerészefele része után a kamatok egyhatoda az Akadémia alaptőkéjéhez csatoltassék, a többi öt hatoda a könyvtár növelésére fordítassékfordíttassék, fele pedig a történettudományi osztály rendelkezésére bocsáttassék.

A nagy ember 1848 után sokat szenvedett; életerejét gyilkos nyavalya törte meg és a hazafi lelkét a nehéz idők súlya fájdalmakkal borította el.betegeskedett, Ezami ellen a szakadatlan tudományos munkában keresett enyhülést, ezekkel szemben az erős hit vigasztalta, hogy a magyar az idők keserű látogatásai alatt is hű marad magához és a törvény és igazság végül győzni fog. Meghalt 1855. február 15-én hunyt el Pesten;. aA Magyar Tudományos Akadémiában azon évAkadémián február 26-án [[Toldy Ferenc]] tartott fölötte emlékbeszédet.