„Empirizmus” változatai közötti eltérés

Hume jogásznak indult, de az irodalom és a filozófia elterelte figyelmét, főként [[Marcus Tullius Cicero|Ciceró]] volt rá hatással (Boros, 2011). Fő műve az ''„Értekezés az emberi természetről”'' (nem összekeverendő Lock művével), melyet névtelenül jelentett meg. Az írás igen csak megosztotta a korabeli filozófusok véleményét. Elválasztja a hitet és a tudást. Úgy véli Isten létét nem kell bizonyítani, a [[vallás]]i kérdéseket nem szabad a tudományos kérdésekkel keverni. A vallást és Istent hinni kell, ott nincs helye a tudományos módszertannak. Véleménye szerint a filozófia módszertanának is fel kellene vennie a természettudományos módszereket. Nagy hangsúlyt fektet a tudományos módszertan [[etikaEtika (filozófia)|etikai]]i problémáira, kifejti, hogy emberekkel nem lehet úgy kísérletezni, mint a természetbeli jelenségekkel. Továbbá kiemeli a természetes közeg fontosságát, ahhoz hogy megfelelő képet kapjunk, az emberről nem vizsgálhatjuk mesterséges körülmények között. Az emberi természetről szóló értekezés nem az emberről szól, hanem a tárgyról, melyben minden más tudomány megalapozódik. Megkülönbözteti az ideákat a benyomásoktól. Benyomás az, amit épp az adott pillanatban észlelünk, idea pedig az, ami a több benyomás során alakult ki bennünk (Boros, 2011).