„Luna–13” változatai közötti eltérés

A '''Luna–13''' (E-6M-205) ([[orosz nyelv|oroszul]]: Hold) második nemzedékű [[Szovjetunió|szovjet]] [[űrszonda|holdautomata]] a [[Luna-program]] része. A második símánsiímán leszálló űreszköz a Földön kívül, a Holdon.

[[1966]]. [[december 21.|december 21-én]] a [[Bajkonur]]i indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű [[Molnyija hordozórakéta|Molnyija hordozórakétával]] (8K78) állították [[Föld]] körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88.4 perces, 51.8 fokos hajlásszögű, [[ellipszis (görbe)|elliptikus pálya]] adatai [[apszispont|perigeum]]a {{szám|171}} kilométer, az [[apszispont|apogeum]]a {{szám|223}} kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíettéksegítették elérni [[kozmikus sebességek|szökési sebesség]]et. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Hasznos tömege {{szám|1700}} kilogramm. [[December 22.|December 22-én]] pályakorrekciót hajtottak végre a hideggázfúvókák segítségével. Teljesen megegyezett a [[Luna-9]] űrszondával.

* a leszálló egységből négy ''szárny'' nyilottnyílott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,

* a légmentesen lezárt 112 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást,- a hőelenőrzőthőellenőrzőt,- a televíziós egységet és a forgó tükörmechanikát,- az optikai ablakot,- sugárzásdetektort,- rádió adó-vevő berendezést,- vezérmű egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát,

* stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektrónikuselektronikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket,