„Kheirón” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Chiron instructs young Achilles - Ancient Roman fresco.jpg|jobbra|200px|bélyegkép|Kheirón és [[Akhilleusz]]]]

[[Fájl:Andr27.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Donato Creti, "Kheirón tanítja Akhilleuszt" 1714. Olajfestmény Musei Civici d'Arte Antica, Bologna]]

 

„Mikor [[Héraklész]] útban az Erümanthosz felé keresztülhaladt Pholoén – ahol megölt egybizonyos Szaurosz nevű kegyetlen rablót -, [[Pholosz]] kentaur, akit egy kőrisnimfa szült Szilénosznak, megvendégelte. Pholosz Héraklésznak sült húst tálalt fel, de ő maga nyerset evett, és a kentaurok közös tulajdonát képező boroskancsót mindaddig nem merte kidugaszolni, míg Héraklész nem emlékeztette, hogy a kancsót Dionűszosz négy emberöltővel előbb éppen erre az alkalomra hagyta a barlangban. Mikor a kentaurok megérezték az erős bor szagát, megdühödtek. Hatalmas sziklákkal, gyökerestül kitépett fenyőfákkal, zsarátnokokkal és húsvágó bárdokkal felfegyverkezve megrohanták Pholosz barlangját. Pholosz rémülten elbújt, Héraklész azonban az első két támadót, Ankioszt és Agrioszt bátran elűzte: valóságos parázsesőt zúdított rájuk. Erre Nephelé, a kentaurok felhőnagyanyja, heves záporesőt támasztott, amitől Héraklész íjának a húrja megreszkedett, s a talaj csúszós lett. Héraklész mégis korábbi sikereihez méltón viselkedett, és megölt néhány kentaurt, köztük Oreuszt és Hülaioszt. A többi egészen Maleáig futott, s királyának, Kheirónnal keresett menedéket, akit a lapithák elűztek a Pélion hegyéről.

Egy Héraklész íjáról elröppent nyílvessző keresztülhatolt Elatosz karján, és remegve megállt Kheirón térdében. Héraklész – az öreg barátját ért baleset miatt lesújtva – kihúzta a nyílvesszőjét, de noha maga Kheirón bocsátotta rendelkezésére a seb bekötözéséhez szükséges gyógyszereket, semmit sem használtak, s Kheirón a fájdalomtól üvöltve vonult vissza a barlangjába. De nem tudott meghalni, mert halhatatlan volt. Később Prométheusz felajánlotta, hogy vállalja helyette a halhatatlanságot, és Zeusz jóvá is hagyta a megállapodást."<ref>Robert Graves: Görög mítoszok, 183-184. o.</ref>

 

„(Héraklész) Aztán keresztülvonult Ázsián, és végül megérkezett a Kaukászosz-hegységbe, ahol [[Prométheusz]] volt a sziklához láncolva, s mindennap felfalta a máját egy keselyű, Tüphón és Ekhidné szülötte. Zeusz már régen megbánta, hogy így megbüntette Prométheuszt, mivel az később barátilag figyelmeztette, hogy ne vegye feleségül Thetiszt, nehogy olyan gyermeket nemzzen vele, aki hatalmasabb lesz nála. Így aztán most, amikor Héraklész kegyelmet kért tőle Prométheusz számára, habozás nélkül teljesítette kérését. Mivel azonban annak idején örökké tartó bűnhődésre kárhoztatta Prométheuszt, kikötötte, hogy egy láncaiból készült, kaukászoszi kővel díszített gyűrűt kell viselnie, mintegy annak jeléül, hogy még mindig fogoly. Ez volt az első gyűrű, amelyben kő volt. Igen ám, csakhogy úgy rendeltetett, hogy Prométheusznak addig kell szenvednie, amíg egy halhatatlan önként le nem megy helyette a Tartaroszba. Héraklész tehát eszébe juttatta Zeusznak Kheirónt, aki már azóta szeretett volna lemondani a halhatatlanság adományáról, amióta gyógyíthatatlan sebet kapott. Ezzel elhárult minden akadály. Héraklész Vadász-Apollónhoz fohászkodott, keresztüllőtte a keselyű szívét, és megszabadította Prométheuszt.”<ref>Robert Graves: Görög mítoszok, 199. o.</ref>

 

== Tanítványai ==